Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álom

, 418 olvasás, vestal , 6 hozzászólás

Szerelem

Lassan éjfélt üt már az óra,
Így lassan én is térek nyugovóra,
De hiába, nem bírok aludni,
Valami nem hagy nyugodni.

Csak forgolódok, s a rádió szól még,
De mindenki más alszik már rég.
Testem fáradt, lelkem nyugtalan,
Mert ma egyedül alszom, magányosan.

Távol vagy most tőlem nagyon,
De hogy ez közénk álljon, én nem hagyom!
Az álommanó kerülget, látja, hogy gond van,
Hát gyógyírre talál az álomporban.

Bár már az álom ringat, szívem sír,
Mert tudat alatt még mindig téged hív.
Kereslek mindenhol, de nem talállak,
S a szobában egyre sötétebbek az árnyak.

A hold fénye kintről beragyog,
Tán ő is érzi, milyen egyedül vagyok.
Álmomban megjelensz, s szívem boldog,
Egy pillanat alatt elszálltak a gondok.

Ölelésed érzem, bár a párnát szorongatom,
Bár már valóság lenne ez az álom!
Csókod íze még itt ég a számon,
Semmi kétség, ajkadat vágyom.

Álomvilág ez, s élvezem minden percét,
Ízlelgetem lassan minden egyes cseppjét.
A valóság jó, de édesebb az álom,
Szinte hihetetlen, hogy Te vagy a párom.

Már nem tudom, hogy mi is a valóság,
Hisz szívemet átjárta teljesen a boldogság.
Tán valóság ez? vagy csak álom?
De a választ még nem találom.

De pár perc múlva újra ajkadat érzem,
Bár már szemem nyílik… nem is értem.
Hát álom volt! De immár valóság,
Hisz itt vagy, s szerelmesen karolsz át.

Nem tudom, mivel érdemeltelek ki,
De míg velem vagy, nem érdekel semmi.
Ily gyönyörű ébredést álmodni se lehet,
De nekem az egész életem boldog, Veled.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: vestal
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 130
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 147
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0995 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz