Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Játéka lettem…

, 358 olvasás, monaco , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Játéka lettem az éjnek…
hangod sötét bársonyból
szivárog ágyam köré,
szavaid még mindig
rám ragadnak, akár a méz
s az édes suttogás morzsáit
mi tenyeremen marad,
éhes hiéna-falkaként
hordják szét
a hajnali fények…

játéka lettem az időnek,
s eldobott szeretője
a pillanatnak, melyet
minden mást tagadva
csodáltam,
ahogy percei lépteid lesték
amíg befogadtak az esték,
s kezed széttúrta testem
parazsát,
hogy egy másik világba
szemeidnek égessenek át…

játéka lettem a szélnek,
s irigye, tudatlan kis levelek
egyszerű hitének,
melyben zölden hullva
a föld felé, boldogan hiszik
mikor a szellő hozzájuk ér,
ennyi lehet az élet…

Megjegyzés: 2010-05-09

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: monaco
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 59
Regisztrált: 3
Kereső robot: 18
Összes: 80
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Kasperl
 · Sutyi


Page generated in 0.1003 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz