Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Együtt megöregedni!

, 1012 olvasás, Meszi , 4 hozzászólás

Ezerszín

Háborgó tengerként,
Tajtékzik a lelkem.
Mert nem kap biztatást,
Az én árva szívem.

Nem tudok már én,
A szemed nélkül élni.
Nem tudok már soha,
Mást igazán szeretni.

Veled szerettem volna élni,
Kéz a kézben együtt meg öregedni.
Őrizni álmod minden éjjel,
Ezért a szívem szakad széjjel!

A szívemet megöli a bánat,
Annyira vágyódom utánad.
Álmatlan vergődök az ágyba,
Nagyon vágyok én a boldogságra!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Meszi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 305
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 331
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2447 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz