Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Életút

, 413 olvasás, Antalpista , 0 hozzászólás

Gondolat

Megszülte a szegénység a nyomort,
kezébe koldusbotot nyomott.
Megszülte a gazdagság a fiát,
gondtalan létet élvező utódát
A színdarab már megírva,
a lapok kiosztva.
A szereplők sorban állnak,
a rendező jelére várnak.
A függöny felgördül,
az állomásról,
életed vonata kigördül.
Szalad,
zakatol,
rozsdás vágányokon csatangol.
A napok kergetik egymást,
az évek fogócskáznak.
Életed és értelmed,
valósággá válnak.
A mindennapok sorban állnak,
az élet színpadán felvonásokká válnak.
Az eltaposott kisember keserű kínlódása,
pénzzel kikövezett karrier biztatása.
Verejtékszagú izzadságban fürödve,
lezseren, hanyagul s nevetve
Elérhetetlen vágyálom
megunt eldobott unalom.
Ideológiából épített rozoga légvár,
megvásárolt hatalom és kiváltság.
Kevesek fényűző fölényes léte,
milliókat taszít a nyomor mélyébe.
S nem marad más,
mint a bánatok közt bujdoklás,
a jövőt féltő aggódó szorongás.
De a sínek véget érnek,
a vonatok is megérkeznek.
A végállomáson megállnak,
csupasz valóságukban,
a meztelen lelkek
sorba állnak.
Ítéletre várnak…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Antalpista
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 317
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 342
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.4266 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz