Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mikor úton vagy…

, 347 olvasás, pumibu , 5 hozzászólás

Szerelem

Pislákoló fényű, párás, öntudatlan
hajnalok.
Monoton csendjükben kereslek…
Gépies mozdulatok között lebeg a vágy,
hogy öledbe gömbölyödve szemléljem
álomittas ajkad szép ívű vonalát.

De te messze jársz.

Fordulok ágyunkban, mozdul a világ.
Kávékevergetős mosollyal várom
a holnap hajnalát.
Mert újra simíthatom számmal
hitetlenül csodálkozó szemeidet,
akár egy barbár drágakövet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: pumibu
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 306
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 331

Page generated in 0.2534 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz