Pislákoló fényű, párás, öntudatlan
hajnalok.
Monoton csendjükben kereslek…
Gépies mozdulatok között lebeg a vágy,
hogy öledbe gömbölyödve szemléljem
álomittas ajkad szép ívű vonalát.
De te messze jársz.
Fordulok ágyunkban, mozdul a világ.
Kávékevergetős mosollyal várom
a holnap hajnalát.
Mert újra simíthatom számmal
hitetlenül csodálkozó szemeidet,
akár egy barbár drágakövet.