Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Most már…

, 557 olvasás, hangyoca , 0 hozzászólás

Gondolat

Elmúlik? Nem, nem hiszem.
Ez a fájdalom örökre megmarad
Mélyen beitta magát a szív rejtekébe
Nem talál már onnét kiutat

Néha szorít, máskor ki akar szakadni
Beleremeg testem, fájnak a múlt tétova döntései
Mit tettem, s miért pont úgy, s akkor
Miért nem szólt ajkam: Ne tedd, megmagyarázom.

Most csend vesz körül, már nincs ki megértene
Ő tudta csak igazán, milyen lélek is állt, szemben vele
Szemében benne volt az angyali sugár, az erő
S én meredten bámultan rá, erőtlenül.

Nem tudtam mi is történik, csak követtem őt
Vesztembe rohantam, de mégcsak fel sem tűnt
Szerelmet kerestem, s úgy éreztem végre rátaláltam
Hittem benne, hogy többé már nemcsak egy álom

Most már csak a távolból nézhetem, mint egy idegent
Ki egyszer a múltban, még elrabolta szerelmes szívemet
Már nem érinthetem, nem szólhatok
Oh szavak, csak ne hiányoznátok

Ha lenne rá még mód, tudatnám vele
Nincs nála fontosabb kincsem, ebben az életben
Hiánya felemészt, s a csatákat sorra elvesztem
Nincs már utam, melyen teljesen végigmehetnék.

Most már a tűz is kialszik, halványul a fény is
Fázó lelkem, immár örök nyugovóra vágyik
Vérző szívem, még egy utolsót dobban
S aztán elmúlik minden, ami fájdalmat adna…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: hangyoca
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 343

Page generated in 0.6279 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz