Elmúlik? Nem, nem hiszem.
Ez a fájdalom örökre megmarad
Mélyen beitta magát a szív rejtekébe
Nem talál már onnét kiutat
Néha szorít, máskor ki akar szakadni
Beleremeg testem, fájnak a múlt tétova döntései
Mit tettem, s miért pont úgy, s akkor
Miért nem szólt ajkam: Ne tedd, megmagyarázom.
Most csend vesz körül, már nincs ki megértene
Ő tudta csak igazán, milyen lélek is állt, szemben vele
Szemében benne volt az angyali sugár, az erő
S én meredten bámultan rá, erőtlenül.
Nem tudtam mi is történik, csak követtem őt
Vesztembe rohantam, de mégcsak fel sem tűnt
Szerelmet kerestem, s úgy éreztem végre rátaláltam
Hittem benne, hogy többé már nemcsak egy álom
Most már csak a távolból nézhetem, mint egy idegent
Ki egyszer a múltban, még elrabolta szerelmes szívemet
Már nem érinthetem, nem szólhatok
Oh szavak, csak ne hiányoznátok
Ha lenne rá még mód, tudatnám vele
Nincs nála fontosabb kincsem, ebben az életben
Hiánya felemészt, s a csatákat sorra elvesztem
Nincs már utam, melyen teljesen végigmehetnék.
Most már a tűz is kialszik, halványul a fény is
Fázó lelkem, immár örök nyugovóra vágyik
Vérző szívem, még egy utolsót dobban
S aztán elmúlik minden, ami fájdalmat adna…