Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A halál torkában

, 523 olvasás, besike , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Miért van az, hogy mindenki boldog körülöttem?
Miért nem lehetek én is egy kamasz ki felelőtlen?
És te meg mit akarsz tőlem…?
akár mehetsz a fenébe is felőlem
csak hagyjatok békén ocsmány sátánok
én már a mennyországba vágtázok
de mindig kirúgják alólam halovány lovam
s újra csak egyedül vagyok, félig halottan
Tudatlanul ülök tovább, körülettem fácánok
de kiderül, hogy ők is csak undok sátánok
Előttem ágazik el bokros ösvény
de az almafa is oly' fösvény
inkább hullatja gyümölcsét a földnek
mint egy magányos őrültnek
Elnyel mindent a hatalmas fekete űr
még egy sérült őrült a közepén ül
s csak lebegek némán a fekete némaság felett
míg én a halál torkában vagyok egy apró nyelet
s miután szorgosan lenyelte apró testemet
újra kezdődhet a vágtató menet
halovány lovamra újra fel
a halálnak gyomrából az út csak: FEL!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: besike
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 124
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 140
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1199 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz