Az elmúlás,
a tékozlás,
a szerelem,
az egyedüllét után,
tud fájni a hiány.
El kell veszítsed,
el kell hagynod,
hogy érezd milyen szép volt,
mennyire bánod.
Hadd fájjon,
hagyd hogy fájjon!
Hogy újra érezd,
újra átéld,
kívánd,
és vissza várd.
Önmagadból ezt az érzést kitépheted,
darabjait széttépheted,
lábbal taposhatod,
de el nem pusztíthatod.
Ott maradnak benned,
átszövik tested és lelked,
az emlékek…