Tegnap kieresztetted a madarakat,
s te dúdoltál egy régi búcsúdallamot.
A természet visszafogadta árváit,
szétszéledtek már jól tudod.
Korán keltél – lusta vagy álmodni tovább.
Még a kávédat is sietve bámulod.
Felugrasz, s rád más nem emlékeztet,
Csak az asztal alól kileső papucsod.
Madarakat akarsz fogni,
s órák telnek el, míg egyet térülsz.
Vörösbegy-e, vagy a tegnapi veréb ma az álmod?
Egyszer fogod magad, és utánuk repülsz.
Minden fajt ismerek már,
tudom, épp melyikért szaladsz, vagy csukod vissza.
Elégedett őrültséggel huppansz le mellém.
Változtatna, ha tudnád, allergiás vagyok a tollakra?