Szememben játszott színeivel
az alkony,
ruháit váltogatta
s mit levetett,
csak szétdobálta a parton…
válogattam a szétterülő
bársonyok között
s éreztem, ahogy
egy tegnapokon áthulló
puha pír széle megérinti
az arcom…
tűntnek hitt gondolatokat
ejtett rám az este,
s a szél egy távolba-nyúló
hangtalan felhő után kiáltott
vérvörössé sebezve
a messzeség alját,
mely lépteid már feledte…
Megjegyzés: 2010-04-30