Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Szélöklű Jancsika II

, 794 olvasás, kismeszoly , 7 hozzászólás

Gyerekeknek

Ha eltűnt, hát eltűnt, húzta meg a vállát Jancsika, s elment haza, édesanyjától kitudni a rejtvény nyitját. Mert, hogy rejtvényt adott fel a törpe, egészen bizonyos!
Amint leér a faluba, látja ám, hogy csődület van a portájuk előtt, és mindenki azt beszéli, hogy a semmiből kerekedett itt egy forgószél, és úgy elvitte az özvegyet, hogy azt sem mondta, bikmakk.
Megmérgesedett erre a legény. Fogta a kisbaltát, a karikás ostorát, tarisznyába pakolt kenyeret, hagymát, szalonnát, kulacsba bort, és azon mód indult vissza a diófához, hogy ő mostan elkapja az apró kis embert, és úgy elveri a karikással, hogy holtából is visszaadja édesanyját! Esti harangszóra otthon is lesznek!
Felér a diófához, s nem talál ott senkit. Végigkutatja a szőlőt, de csupán a tücsökzene, ami megtöri a csendet Erre már elkeseredik a legény, és nagy bánatával leül a diófa alá, hogy ugyan mivé legyen ezen a világon, apja sosem volt, s lám a kíváncsisága édesanyját is elveszejtette. Hát, amint kuporog a fa alatt, állával a térdén, elébe röppen egy dolmányos varjú, s nézi őt nagy, fényes gombszemeivel. Jancsika odadobja neki a szalonnát, legalább a varjúnak legyen egy kis jó dolga, ha már őt magát ekkora szomorúság érte. Mit búsulsz itt a fa alatt te Szélöklű Jancsika? Kérdi a varjú. Mikor drága édesanyád csak arra vár, hogy megszabadítsd! Szabadítanám én, de nem tudom, hogy merre menjek, és a törpét sem találom, hogy kipuhatoljam a hátán, hol van.
Ha csak az a baj, én segíthetek, mondja a varjú. Van nekem egy öreg szülém, az mindent tud a világon, és parancsol minden állatnak. Ha egy esztendőt szolgálsz neki, meglásd, segít, csak arra kell vigyáznod, ha beszélsz vele, soha ne mondj sem igent, sem nemet, mert rögvest igáslóvá változtat, és szánthatsz neki életed végéig, míg kulacsra nem kerül a bőröd! Azzal ráfúj Jancsikára a varjú, s olyan picivé válik a legény, mint a körmöm. Felpattan a varjú hátára, s huss, repülnek hetedhét határon túlra, egy nagy hegy tetejére.
A kisház ajtajában már ott áll egy vénséges vén banya. Gyere csak te legény! Te vagy tán Szélöklű Jancsika?
Magam volnék, teljes valómban! Pattan le a varjú hátáról, s rögvest visszaváltozik legénnyé.
No, ha te vagy, hát segítek én neked, ha rászolgálsz! Három nap egy esztendő, s ha kiszolgálod becsülettel, én segítek neked megtalálni édesapádat, mert tudd meg, édesapád a napkirály, s a garabonciás törpe hozzá vitte szülédet!
Vállalod-é te Szélöklű Jancsika!
Vállalom!
Azzal a boszorkány betessékelte a házba, s kérdi nagy szívesen: Szomjasvagy-é Jancsika? – i Ihatnám…
Éhes vagy-é Jancsika? – Ehetném…
Fáradt vagy-é Jancsika?- Alhatnék…
Oszt beteg vagy – é jancsika? Nn incs nékem semmi bajom, egészséges vagyok mint a makk!
Összehúzza szemét erre a banya. Téged valaki ugyan jól kitanított, hogy nem mondasz nekem sem igent, sem nemet! Hát gyere ülj asztalhoz, kész a vacsora, s egyél, igyál, vetve az ágy feküdjél, mert reggel korán kezdődik a szolgálat.
Másnap hajnalban azt mondja a banya: No a szolgálat nem áll másból, csupán ellátod az állataimat.
Van egy ökröm, meg egy lovam itt az istállóban. A hegy tövében van egy tót. Onnan hozol nekik vizet. A tó mellett egy petrence lucerna, hozol nekik lucernát. Én most elmegyek dolgomra, s este megjövök. Ha végeztél, kiszolgáltad a napodat. Ha nem végzel, nálam ragadsz örökre. Avval hollóvá változott a banya, és huss, elrepült.
No, fogta a vízhordó sajtárt a legény és indul a tóhoz. De akárhogy igyekszik, bizony, az ösvény csak kiszalad a lába alól, és inkább távolodik a part, mint közeledne. Próbálja így, próbálja úgy, de a varázslatos ösvényen nem lesz úrrá. Gondol egyet, visszamegy a két állathoz, s megitatja őket a kevés borral, mit még magával hozott. Megszólal erre az ökör!
Jó tett helyébe jót várj Jancsika! Fogd az ostorod, ülj fel a ló hátára, kösd az oldalamhoz a vizeskannát, s hajts le minket a tóhoz! Nem érzi az ösvény, hogy ember jár rajta, hát leenged minket, meg vissza is!
Így is lett, estére vissza is értek. Hazaér a banya, s kérdi az állatokat: Ittatok – e barmocskáim? Ittunk bizony! Három napra is eleget! Ettetek-e barmocskáim? Ettünk bizony! Három hónapra is eleget!
No legény, látom, elvégezted a dolgodat, hát gyere ülj asztalhoz, kész a vacsora, s egyél, igyál, vetve az ágy feküdjél, mert reggel korán kezdődik a szolgálat.
Másnap hajnalban azt mondja a banya: No, a szolgálat nem áll másból, ott a ház mögött a sok tuskó, ott a tönkbe a fejsze, aprítsd fel a fát, s hord be a fészerbe. Én most elmegyek dolgomra, s este megjövök. Ha végeztél, kiszolgáltad a napodat. Ha nem végzel, nálam ragadsz örökre. Avval hollóvá változott a banya, és huss, elrepült.
Kihúzza a fejszét a tönkből Jancsika, hát az kiugrik a kezéből, s nyargal körbe a ház körül. Fut utána a legény, de sehogy nem bírja elkapni. Kórság esne az ördöngös fejszéjébe! Majd kifogok rajtad! Kiált Jancsika, előkapja kisbaltáját, és úgy megcsapja futtában a nagyfejszét, hogy az magától nekimegy a sok tuskónak, s kezdi aprítani, hogy Jancsika alig győzi behordani a fészerbe. Estére kész is lett, mire megérkezett a banya, pont belecsapta a nagyfejszét a tönkbe.
Benéz a fészerbe a banya, s bólint. Jól végezted ma is a dolgodat, Jancsika, hát gyere ülj asztalhoz, kész a vacsora, s egyél, igyál, vetve az ágy feküdjél, mert reggel korán kezdődik a szolgálat.
Harmadnap hajnalán így szól Szélöklű Jancsikához a Banya:
Elfogyott a kenyerünk, ott a fészerben a sok fa, fűtsd be a kemencét, gyúrd be, keleszd meg, és süss nekem estére egy szakajtó kenyeret. Én most elmegyek dolgomra, s este megjövök. Ha végeztél, kiszolgáltad a napodat. Ha nem végzel, nálam ragadsz örökre. Avval hollóvá változott a banya, és huss, elrepült.
Veszi a teknőt Jancsika, hogy keverné be a kovászt. De bizony üres a kamra, sem régi kenyér, sem kovász nincs. Nem ijed meg, nosza, benyúl a tarisznyába, s kiveszi a kenyeret, mit még édesanyja sütött. Abból csinál kovászt, s begyúrja a tésztát. Mire felfűti a kemencét, szépen meg is kel a tészta.
Vacsoraidőre, mire a banya hazaér, hát ott a szépen sült kenyér az tarisznyában, s egy másik az asztalon. Mellette a hagyma, s így szól a legény. Immár vége a szolgálatnak, s ha megfeleltem, üljünk asztalhoz, s együnk hagymát, friss kenyérrel, mert én adom a búcsúvacsorát.
Elmosolyodik erre a banya. Jól van fiam, megfeleltél. Látom már, hogy nem olyan dologtalan, verekedős semmirekellő vagy, mint hittelek. Kiálltad a jószívűség, a szorgalmasság, s a találékonyság próbáját is. Hát tudd meg, én vagyok a napkirály anyja, s ha holnap reggelig kitalálod, hol, s hogyan láthatod meg a napkirályt, én odaviszlek, s visszakapod édesanyádat, az ökröt, s a lovat, hogy többé semmiben ne szenvedjetek hiányt.
Lefekszik aludni a legény, de bizony nem jön álom a szemére. Hogyan találja ki most hol a napkirály,
hogy nincs sem éjjel, sem nappal, és nem találni sem égen, sem földön, sem a föld alatt?
Ahogy forgolódik, hát a dolmányos varjú odaszáll ablakára. Tudom mi bánt ennyire Szélöklű Jancsika!
Segítek neked, s elárulom a megfejtést, ha te engem megcsókolsz.
Hitte is, nem is Jancsika, de gondolta, rontani már nem tud a helyzetén, s megcsókolta a varjút.
Hát uram fia, gyönyörüszép lány lett a varjúból, s mindjárt odaült Jancsika ágyára.
Megszabadítottál a varázslattól, hát örökké hűséges párod leszek szerelmem, szólt a lány.
A napkirályt pedig napfogyatkozáskor lehet megtalálni, a tó tükrében, mert olyankor nincs sem éjjel, sem nappal, s nincs sem égen, sem földön, sem föld alatt.
Másnap reggel nagyot néz a banya, hogy ketten jönnek ki a szobából. Látom már Jancsika, kiálltad a bizalom próbáját is, hát gyertek le a tóhoz, éppen ma lesz napfogyatkozás.
Így is lett. Mikor a hold eltakarta a napot, a banya kivette Jancsika tarisznyájából a szegetlen kenyeret, s a tóba vetette.
S láss csodát, Szélöklű Jancsika ott találta magát édesanyjával, és mátkájával házuk tornácán.
Óljukban a barmok, s a ládafia tele arannyal.
Nagy lakodalmat csaptak, s máig élnek, ha meg nem haltak.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gyerekeknek
· Kategória: Mese
· Írta: kismeszoly
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 20

Page generated in 0.0376 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz