Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megszűnt

, 374 olvasás, sotarto , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Megszűnt ez a valami,
a megfoghatatlan lüktetés.
Szörnyű ezt mondani,
de nélküled szebb a létezés.

Legalábbis lehetne,
csak esélyt kell magamnak adnom.
Egy nagy tükör kellene,
magamat meg kéne ragadnom,

És kirángatni ebből
a mocskos hányadékból végre,
mert rosszul vagyok ettől,
hogy megjátsszam, aminek vége.

Megjegyzés: 2010.04.21. "A"-nak

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: sotarto
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 194
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 220
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1426 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz