Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rakd össze újra álomképernyőmet

, 385 olvasás, mazsila , 0 hozzászólás

Szerelem

Miért szeretsz engem, kegyetlen vagyok,
Miért szeretsz engem, már sosem álmodok!

Összezavarsz, mert te is ott vagy azon
A furcsa, csak enyém hullámhosszon.

Légüres térben, magányosan éltem,
Egyszercsak megjöttél, de tőled is féltem.

Azt hittem én itt egyedül lebegek
De beúsztál, s tükröm megremegett

Lassan gyűrűztél felém kis szellemem,
Végül elérted, s megfogtad lelkemet.

Rám nevettél, úgy játszottál velem,
Vidáman, gyermekin, ahogy én szeretem

Nem bíztam benned, így elillantam,
A tükröt eltörtem, fájdalmat okoztam

A szilárd valóság éles reccsenése,
Elvette minden álmomat, örökre…

.

De én megint álmodni akarok,
Keresd meg az összes elúszott darabot!

Rakd össze, ragaszd meg egyetlen csókkal,
Fogd meg a kezem, álmodjunk újra!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: mazsila
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 339
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.6384 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz