Miért szeretsz engem, kegyetlen vagyok,
Miért szeretsz engem, már sosem álmodok!
Összezavarsz, mert te is ott vagy azon
A furcsa, csak enyém hullámhosszon.
Légüres térben, magányosan éltem,
Egyszercsak megjöttél, de tőled is féltem.
Azt hittem én itt egyedül lebegek
De beúsztál, s tükröm megremegett
Lassan gyűrűztél felém kis szellemem,
Végül elérted, s megfogtad lelkemet.
Rám nevettél, úgy játszottál velem,
Vidáman, gyermekin, ahogy én szeretem
Nem bíztam benned, így elillantam,
A tükröt eltörtem, fájdalmat okoztam
A szilárd valóság éles reccsenése,
Elvette minden álmomat, örökre…
.
De én megint álmodni akarok,
Keresd meg az összes elúszott darabot!
Rakd össze, ragaszd meg egyetlen csókkal,
Fogd meg a kezem, álmodjunk újra!