Oh, érzés ne hagyj el, ne hagyj el engemet,
szabadítsd ki vágyam és repítsd el Ő felé,
mióta megláttam Őt oly sok év után,
nem hagy gondolatom, szívem a vágyaké.
Repülj – repülj, szállj szabadon szárnyalj,
zöld tengeren át kéklő hegyek fölé,
vidd el üzenetem s hozd el a válaszát,
ne hagyj el érzésem… szívem vágyaimé.
Szállj szélnek szárnyán kéklő ég alatt,
mikor hozzá elérsz, szállj oda Ő elé,
mond el, hogy mit érzek ennyi év után is,
szívemben egy hely… Még mindig az Övé!
Tópartján, ha horgászok s látom a sirályok,
lecsapnak a vízre, egy – egy zsákmány fölé,
erős vágyat érzek, hogy üzenetet hoztak,
Ő sem felejthet el, s érzi, hogy mit érzek
szívemben, helye régóta… Még mindig az Övé!