Összeálltunk négyen a létben
S alkottunk harmóniát közösen
Részünk találkozója egységet teremt
Bármelyikünk hiánya lehet a lét végzete
Ha tiszteletben tartod minden tudásom
Az éjnek fázó idején adom ajándékom
Emésztem fel táplálékom, míg te alszol
De vigyázz vélem, szeretem a szabadságot
Ha tiszteleted már megkopott
Szélnek szárnyán határtalanul jutok
Emésztek fel mindent mi kedves neked
Ekképp mutatom féktelen erőmet
Eső hull alá a fellegből
S gondoskodok a termésről
Tisztaságommal éltetlek téged
Őszintén becsülj meg engem
Lehet érintésem selymes néked
Kezem, körbefolyja testedet
De ha óvatlanul mozdulsz bennem
Húzlak s ölellek magamhoz végleg
Hosszú ideje járom a világot
S élvezem én a szabadságot
Emberek hajába kapaszkodok
Veletek így játszadozok
Viszem hírül a messzi hangokat
S szerelmed szavát súgom néked halkan
De sose bőszíts haragra engem
Mert ádáz viharral tépázlak téged
Rajtam lépdelsz, mióta létrejöttél
Sok száz arcomat megismertél
Magvaddal hintesz engemet
S nyújtom feléd éltető kezemet
De neveletlen lépteid miatt
Reng a talaj házad alatt
Vedd már magad észre végre
Könnyedén végezhetnék véled