Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mi négyen

, 344 olvasás, Svab , 0 hozzászólás

Természet

Összeálltunk négyen a létben
S alkottunk harmóniát közösen
Részünk találkozója egységet teremt
Bármelyikünk hiánya lehet a lét végzete

Ha tiszteletben tartod minden tudásom
Az éjnek fázó idején adom ajándékom
Emésztem fel táplálékom, míg te alszol
De vigyázz vélem, szeretem a szabadságot

Ha tiszteleted már megkopott
Szélnek szárnyán határtalanul jutok
Emésztek fel mindent mi kedves neked
Ekképp mutatom féktelen erőmet

Eső hull alá a fellegből
S gondoskodok a termésről
Tisztaságommal éltetlek téged
Őszintén becsülj meg engem

Lehet érintésem selymes néked
Kezem, körbefolyja testedet
De ha óvatlanul mozdulsz bennem
Húzlak s ölellek magamhoz végleg

Hosszú ideje járom a világot
S élvezem én a szabadságot
Emberek hajába kapaszkodok
Veletek így játszadozok

Viszem hírül a messzi hangokat
S szerelmed szavát súgom néked halkan
De sose bőszíts haragra engem
Mert ádáz viharral tépázlak téged

Rajtam lépdelsz, mióta létrejöttél
Sok száz arcomat megismertél
Magvaddal hintesz engemet
S nyújtom feléd éltető kezemet

De neveletlen lépteid miatt
Reng a talaj házad alatt
Vedd már magad észre végre
Könnyedén végezhetnék véled

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Svab
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 329
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 354
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.295 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz