Boldogság költözött
a virágos kertbe,
Sok nyíló virágnak
vidám lett a kedve.
Ámulatba estek,
akik arra jártak,
csodálni a szépet
sokan meg-megálltak.
Telt-múlott az idő,
arany köntösében
a felkelő Napsugár
fürdött szépségében.
A tulipán párról
harmat cseppek hulltak,
köröttük sok kis
tulipánok nyíltak.
Szomorú vége lett
a nagy boldogságnak,
a Fekete Tulipán
indult hervadásnak.
A Piros Tulipán
bánatosan látta
párja csüggedt fejét
örök elhajlásra.
Az Ő élete is
elmúlt virágzásban,
párja után elment
májusnak havában.
Mert a tulipánok
nem élnek sokáig,
álmukat alusszák
jövő tavaszáig.