Ha vígaszunk
csak attól függ’ ne,
ezerszer írnám le,
vagy
míg az ég nevet,
százszor is szólnék,
akár a kakukk,
hogy
sosem halok meg,
de csak a harang sír,
s az éjszaka csendje,
mindha menden nesz
már engem ölelne,
valahol
egy hang
mormol még imát,
s a nap,
a nap újra temet.