Olyan édesen hasít ahogy a képzelet határán
felemésztem a bánatot semmi árán.
Jól vagyok, csak a csillagok halvány fénye
csal néha veled félre, vagy az égre,
ahol én is úgy világítanék
Mint a sarkcsillag. Csak szállnék
veled a végtelenbe és tudom
azt teszem, ott vagyok az úton.
Ahogy a levelek lehullnak,
mert eleget tanultak,
úgy hullok én és visz a szél,
bár a szél nem beszél,
így még az is lehet,
én viszem a szelet.