Kate már túl volt a nagyobb megmérettetésen.
Elfogadták őt menedzsernek, tíz-három arányban, és megkérték, hogy ha lehet, azonnal kezdjen.
"Boldogan! Addig sem kell Jake-nek ugráljak." – gondolta.
Egy alapvető különbség volt az Andrewsnak tett "szívességei", és a kosárcsapatnak tett szívességei között. Ezt a munkát szerette csinálni, míg Jake mellett valószínűleg kifejezetten szenvedne, és nem csak a fiú "kellemes" személyisége miatt. Jake barátai – a szőke, értelmes arcú kivételével – egytől egyig mind olyanoknak tűntek, mint a középkori bunkók, nem is beszélve arról, mennyire feszélyezve érezte magát a pillantásaiktól.
Így Kate elkezdett dolgozni. Labdát válogatott, vagy épp vizet töltött a fiúk kulacsaiba. Szerencsére egy órával előbb ott kellett lennie, hogy mindent el tudjon rendezni, így megúszta, hogy Jake-kel találkozzon. Amy és Kendra elkísérték, hogy az első napon még tudjanak neki segíteni, eligazítani őt.
Pontosan kettőkor megérkeztek Ryanék, hogy bemelegítsenek. A menedzser fizikai munkarésze itt lezárult, így a három lány helyet foglalt a pálya szélén.
Még a bemelegítés elején egy kedves arcú fiú, Thomas Hills, Ryan legjobb barátja szemtől szemben üdvözölte Kate-et, mint menedzsert. Az egyetlen probléma ott volt csak, hogy zavarában teljesen összeakadt a nyelve, és az "Örülök, hogy megismerhetlek" hangzású értelmes szövegből az "örülkemesmertlek", egy kevésbé értelmes szó jött ki. Kate mosolyogva köszönte meg az üdvözlést, öröme azonban rögtön lehervadt, amint meglátta, kik állnak a bejáratnál.
- Jaj, ne… - nyögte Kate.
- Mi a baj? – kérdezte Kendra.
Nem kapott választ, csak egy apró intést a bejárat felé.
- Jaj, ne… - visszhangozta ő is – Legjobb, ha szólsz Ryannek. Nem kéne itt…
- AYI! – kiáltotta el magát Jake.
Kate úgy érezte, megfagyott a levegő. Még Kendra is csak ritkán hívta Ryant Ayinak, mert tudta, mennyire nem szereti ezt a "becézést"a fiú.
Ryan jeges tekintettel meredt Jake-re, de próbálta fékezni magát. Szemeit viszont végig Jake-en tartotta, mintha attól félne, hogy az ráugrik. Meg sem próbált úgy tenni, mintha bízna benne. Sosem tartotta magát jó színésznek.
- Mit akarsz, Andrews? – kérdezte kicsit tompított éllel.
- Játszani – tárta szét a karjait Jake – Vagy már sportolni sem lehet? Kedvünk támadt csatlakozni. Remélem nem baj…
A haverjai csendesen felnevetek.
- Bizonyos okok miatt nem lehet – adott kitérő választ Ryan.
- Éspedig?
- Megvan a teljes létszám – vágta rá határozottan Ryan.
Jake elnevette magát.
- Ezen lehet változtatni. Tegyél ki a csapatból öt embert.
Ry szeme felszikrázott. Hogy mondhat valaki ilyen egyszerűen valamit? Csak úgy kidobni öt jó embert azért, mert ezeknek kedvük szottyant beugrani? Na, azt már nem…
- Vagy – mosolygott démonian Jake – Ryan Kendrick nem elég kemény ahhoz, hogy csapatkapitány legyen?
A fiú közelebb ment Ryanhez, hogy rendesen a szemébe tudjon nézni. A két fiú nagyjából egymagasságú volt.
- Íme, az ajánlatom – mondta Jake – Játszunk egy meccset! Ha nyerünk, kiteszel öt embert a csapatból, és mi jövünk a helyükre. Ha vesztünk, a színünket se látod többé. Ez így fair? Vagy most megfutamodsz, és meghagysz abban a hitben, hogy gyáva vagy?
Kate látta, hogy Ryan hamarosan elveszti a kontrollt, épp ezért villámgyorsan odafutott mellé, és a mezénél fogva félrehúzta, hogy hallótávon kívül legyenek.
- Ne higgy neki, minden szava színtiszta manipuláció! – suttogta halálra vált arccal.
Kendráék biztonságba helyezték Ryan mellett, a fiú most pedig mindezt sutba dobva egyszerűen hagyja, hogy Jake és a bandája csak úgy megjelenhet itt?
Ryan úgyszintén gyanakodva figyelte a megjelent kis csapatot. Ugyan csak pletykákat hallott Jake Andrewsról, de ez bőven elég alapot adott neki arra, hogy ne bízzon benne. Az pedig, hogy gyávának nevezte, egyenesen sértő volt.
- Elfogadom a feltételeit - mondta Kate-nek komoran - Nem hagyom, hogy…
- De nem látod? Arra megy, hogy felhúzzon! Hogy a fenébe akarsz játszani, ha elborítja az agyadat a vörös köd? - rángatta meg Ryan mezét a lány.
Kezdett komolyan kétségbe esni. Hogy hagyhatja Ry, hogy provokálják?
Ryan megint Jake-re nézett. Lehet, hogy ez csak heccelés… Ezért viszont még fontosabbá vált, hogy csúnyán beégesse Andrewst. Akkor talán végre Kate-et is békén hagyná, és megnyílna az út Thomas előtt. Már csak ezért is le kéne koptatni Jake-et.
- Ne félj, nem fognak győzni - mondta komor ábrázattal Ryan - Mert én nem hagyom.
- Ayi! - Kiáltott Jake - Mi lesz már? Meddig várjak?
***
Alig két perc múlva Ryan plusz négy emberrel állt szemben Jake-kel, Adammel, Leoval, Kevinnel és Wolffal a kosárpályán. Ry mögött Thomas volt, mint legjobb barát, Jake mögött Adam.
A két csapatvezető között most még szembeszökőbb volt a különbség. Egyfelől ott állt Ryan, a jóképű, pedáns mintadiák, a sporttehetség, másik oldalon pedig – mint egy negatív tükörkép – Jake, egy bukott angyal szépségével, egy utcai vagány suttyó kinézetével, és egy démon mosolyával.
- Ne felejtsd el, Ayi - mondta Jake nyugodtan - Ha győzünk, az öt leggyengébb játékosod kirúgod, és mi jövünk a helyükre.
- De ha mi nyerünk - vágott vissza ugyan olyan hangnemben Ryan - Nem akarlak titeket újra itt látni.
Jake nem érzett mást, csak határtalan nyugalmat. Mit tud nekik ártani egy halom amatőr? Egyedül Thomas Hills arckifejezése zavarta. Volt benne valami ismerős, ahogy Kate-re nézett. Ez pedig kifejezetten irritálta, legszívesebben ököllel tanította volna meg arra Thomast, mit jelent a szókapcsolat: az enyém.
"Mi ez az érzés? Mintha belülről akarna belém marni…" - gondolta.
Ekkor felhangzott a játék kezdetét jelző sípszó. Jake pedig felfogta, mi az az arckifejezés. Annak a gyereknek is tetszik Kate.
"Azt lesheted, idióta." – mondta magában, gyilkos pillantást vetve Thomasra - "Várhatod, mikor adom át őt valakinek is…"
Jake-et életében először az hajtotta, hogy lemossa ellenlábasát a pályáról. Nem Ryan Kendricket, bár a fiú kifejezetten tehetséges ellenfélnek bizonyult. Nem. Hillsnek akarta megmutatni, hogy ha valaki le akarja őt győzni, nem elég szimplán hajtani. Csodát is kell remélni, mert anélkül nem megy semmire.
Egymás után, sorra sikerrel dobtak kosárra. Némelyik csont nélkül ment be, némelyik koccolva a palánkot. Egyszer sem hibáztak, míg Ryan csapattársai Thomas kivételével mindinkább vesztettek önbizalmukból. Az Ördögöt támogató csapat darabokra zúzta őket, sorra dobálta a szebbnél szebb kosarakat, amik Kate védelmének végét jelentették. Az utolsó vonal is összeomlani látszott, és Jake még nem akarta abbahagyni…
Ryan és Thomas minden tekintetben küzdöttek, csaknem vért izzadtak, de így is csak arra voltak képesek, hogy a tizenöt pontos különbség ne nőjön tovább.
Húsz perces volt a küzdelem. Húsz perc alatt sikerült Jake-éknek földbe döngölniük az iskola csapatát. Ez pedig – életében először – örömet okozott Jake-nek. Határtalan, és eufórikus örömet.
Patakokban folyt róla a víz, de megérte. Kate nem szabadulhat meg tőle, mert ő, Jake még nem döntött úgy. Ekkor a már ismert csomó megjelent a gyomrában. A lány figyelte.
***
"Ijesztő… Van olyan dolog, amire ez a fiú nem képes?" – gondolta Kate, miközben Jake arcát figyelte.
Észrevett rajta valamit, ami inkább az elszántsághoz volt hasonlítható. Elszántság, és akarás. Nem viccnek vette a mérkőzést, hanem véresen komolyan. A meccs alatt nem kigúnyolta az ellenfeleit, nem szemétkedett, hanem apait, anyait beleadva igyekezett azon, hogy a megszerzett előnyt ne tudják lefaragni. Tisztességesen játszott, ez pedig nem illett a róla eddig kialakított képbe.
"Hová lett a fölényességed, és az arroganciád? Ki vagy te egyáltalán?" - kérdezte magában Kate.
Ekkor pedig felharsant a meccs végét jelző sípszó, ami visszarángatta Kate-et a valóságba. Ránézett az eredményjelzőre, és azonnal elsápadt. Ryanék vesztettek. Ez azt jelenti, hogy…
- Jaj ne… - nyögte a lány.
- Jaj de - hallotta Jake hangját.
Kate megpördült a tengelye körül, így szembetalálta magát Jake arcával. A fiú ugyan zihált, de a szemében ott tükröződött a mondat: Én megmondtam, hogy így lesz. Jake tekintete szinte égette. Lassan érezte, ahogy a légzésszáma lassan beéri a fiúét.
- Azt hiszem, nem nagyon értetted a dolgot – suttogta Jake – Nem fogsz tudni megszabadulni tőlem. Mert eddig senkinek sem sikerült…
Nem is hagyta, hogy Kate megeméssze a hallottakat, rögtön Ryanhez fordult.
- Ayi, az ígéret az ígéret. Rúgj ki öt embert. Mi jövünk a helyükre.
|
Online látogatók:
Látogató: 176
Regisztrált: 3
Kereső robot: 42 
Összes: 221
Jelenlévők:
