Felejtsd el a békéd legbelül,
Hisz utat adtál a pusztulás isteneinek,
Lelked mélyén teli vagy vágyakkal,
S mégis félsz, hogy nincsen semmid sem.
Oh nem, Oh nem.
Az óceán kiszáradt,
S te üresnek érzed magadat?
Sehol sem találsz menedéket,
Semmi sem oltja szomjadat.
S mikor már nem tudod észrevenni,
Mindazt, amiben tudsz még bízni,
Hova fogsz fordulni,
Ha nem tudod pénzért megvenni?
Hogyan szerezhetnéd vissza a hited,
Ha nem találsz szerelmet?
Most hogy elvesztetted önmagad
Oh, segíthet e valami még rajtad?
Csak engedd el a félelmeidet,
S talán rálelsz az útra, mely visszavezet haza.
Engedd el a félelmeidet,
S rájössz, hogy nem tévedtél el.
Csak engedd el a félelmeidet,
S talán rálelsz az útra, mely visszavezet haza.
Engedd el a félelmeidet,
S rájössz, hogy nem tévedtél el.
Mit tanultál?
Mi érte meg?
Miért epekedtél?
Hisz minden elveszett már.
S nem vagy egyedül, s nem vagy egyedül,
Elveszve…
Csak engedd el a félelmeidet,
S talán rálelsz az útra, mely visszavezet haza.
Engedd el a félelmeidet,
S rájössz, hogy nem tévedtél el.
Csak engedd el a félelmeidet,
S talán rálelsz az útra, mely visszavezet haza.
Engedd el a félelmeidet,
S rájössz, hogy nem tévedtél el.