Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem érem el

, 349 olvasás, gyemant , 8 hozzászólás

Sajgó lélek

Magasan a nap, lábam mind mélyebben,
s valami szakad,
valamit szakít
az erdő-mélyi hang a tavaszi szelekben.

Én úgy hozzádnőttem már,
ahogyan csak
a folyóparti fák
kúszó gyökerei fonódhatnak össze
a vízmosta medrek könnyező falain.

Csak sóhajaim ne bántanának,
bennük emlékeim,
s az alkonyba hajló rügyekkel telt ágak
látnának még fényt,
sosem múló ékes szeretettel.

Napom hol vagy, ha nem érlek el?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 59
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 88

Page generated in 0.067 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz