… mely ölelni próbálta még
a belém csimpaszkodó álmok
halkuló fényeit,
egy halovány perc madárfészkéből
földre hulló pillanat,
a hold olyan közel hajolt
mintha érinthetném,
s lépni felejtett a csend,
mikor szemeden,
a szívem széthasadt…
volt ott egy mozdulat,
karom élni-felejtett íveiről
lecsúszó mosoly, mely utoljára
még megérintette
arcodat,
volt ott egy szó,
de, hogy ne bántson, s ne bántsalak,
bennem maradt…
Megjegyzés: 2010-04-15