Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Mikor a nagynak faláról…

, 945 olvasás, farao , 0 hozzászólás

Misztikum

Mikor a nagynak faláról téptél víziókat
az elveszni látszó kiutak vesztőjében,
érted énekelték akkor az istenek
hold és nap fiának első, szent zsoltárát.
A titokzatosság, mint a víziók olvadása
képek milliárdjait festi az elme képtárába
s ember legyen a talpán ki itt kiutat talál.
Nyüzsgés, káprázatok végtelen tehetségeit
kínálja az eszmélet egyszintes homlokzatán
az ébredő léleknek az az utolsó dimenzió
mely földet érve a hetedik fokozat után
a megérkezést, mint diadalt élte meg
s újabb látszatot építve távol a hatodiktól
elengedve önnön rejtőzködő gondolatát
látszatba burkolta a legszentebb titkokat.
Így történt meg, hogy az utolsó villanásban
most is törekszik valami jóra az emberi lény
mert lélekben az elsőre végképp ránőve
egyiket a másik után helyezi szívcsatába
a fény után, a fény előtt, a fény miatt.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Ez+az
· Írta: farao
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Kvitka
 · Öreg


Page generated in 0.0411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz