Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem vagyok az Isten fia

, 567 olvasás, zomby , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Nem vagyok az Isten fia,
De apám számomra isten
Nem vagyok a Szűz gyermeke
De a lelkem mélyén itt benn
Anyám az ártatlanság fellegvára
A természet vigyázó kezei
Állnak felettem
Köszönöm égnek, földnek,
Hogy ide születtem
Könnyfakasztó örök hála

Mert magvából él a csíra
Bár környezete formálja
S csak akkor szalad haza sírva
Ha a világ bírálja

Tudom, ha túl súlyos lesz a kereszt
És vág a töviskorona
Ha az út a Golgotára vezet
És testem a fájdalom otthona:

Akkor apám áll ki
A népek gyűrűjéből
És vezet el
Az erdő sűrűjéből
És anyám lesz ki ápol
Beköti a sebeket
És én minden rossztól távol
Boldogságban lebegek

Nem!
Nem engedhetem!
Végig kell járnom az utam
Fel kell jutnom a Golgotára
A szüleimet nem feledem
De nem bújhatok mindig oda
Szembe kell néznem a világgal
És bele veszni abba,
De tartozom még sok imával
A szent szűznek
És megköszönöm Istennek
Ha hozzá visszaűznek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: zomby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 356
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.204 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz