Nem vagyok az Isten fia,
De apám számomra isten
Nem vagyok a Szűz gyermeke
De a lelkem mélyén itt benn
Anyám az ártatlanság fellegvára
A természet vigyázó kezei
Állnak felettem
Köszönöm égnek, földnek,
Hogy ide születtem
Könnyfakasztó örök hála
Mert magvából él a csíra
Bár környezete formálja
S csak akkor szalad haza sírva
Ha a világ bírálja
Tudom, ha túl súlyos lesz a kereszt
És vág a töviskorona
Ha az út a Golgotára vezet
És testem a fájdalom otthona:
Akkor apám áll ki
A népek gyűrűjéből
És vezet el
Az erdő sűrűjéből
És anyám lesz ki ápol
Beköti a sebeket
És én minden rossztól távol
Boldogságban lebegek
Nem!
Nem engedhetem!
Végig kell járnom az utam
Fel kell jutnom a Golgotára
A szüleimet nem feledem
De nem bújhatok mindig oda
Szembe kell néznem a világgal
És bele veszni abba,
De tartozom még sok imával
A szent szűznek
És megköszönöm Istennek
Ha hozzá visszaűznek