Május tájt járt az idő. Rekkenő hőség uralta azt a hónapot, s izzó tekintete nem siklott el egyetlen ember felett sem.
A gimnáziumban vége volt az utolsó órának is. A diákok unott békével léptek ki a tantermek küszöbén, s indultak azonnal a tudatukban fellángoló céljaik felé.
Véget ért ez a nap is. A takarítók hozzáláttak kitisztítani a tantermeket. Unalmas és jellegtelen egy munka volt, de valakinek ezt a feladatot is el kellett végezni. Az élet mindenkire kiszabta testhezálló feladatát. Az ő munkájukat leszámítva és néhány tanár bennmaradásától eltekintve csendes volt az épület.
Az udvaron magasodó, különálló épületben, mely a tornaterem volt, halk, egyenletes kopogás törte meg a folyosó falaiba ivódott némaság nesztelen dallamát. Egy lány sietett, arcába néha belesimult éjfekete hajfürtje, s idegesen, remegő kézzel simította a tincseket a füle mögé.
Tizenhét lehetett. Kellemes, de nem kirívó öltözetben volt: egy ujjatlan, porszürke garbó fedte felsőtestét, mélykék farmernadrággal párosítva, s a lábain fekete magassarkúak kopogtak, amint a hegyek nekicsapódtak a talajnak. A válltáskája a jobb vállára akasztva csüngött.
Közel volt már a pillanat. Érezte, amint libabőrössé válik, mikor az elmúlt néhány alkalomra tévedt fantáziáinak csónakja, s kellemesen ringatózott a gyengéd, érzéki percek szeszélyes tengerén. Remegő kézzel nyomta le a fiúöltöző kilincsét, mikor az ajtóhoz ért. Egy kattanás… és az ajtó engedett a törékeny kézfej gyámoltalan lökésének.
Odabent a fiú már várta. A padon ült, s lábával türelmetlenül dobolt. Rövid fekete hajába időnként beletúrt, s méregzöld szemei azonnal a lányra villantak.
A lány elveszett abban a tekintetben. Megdermedt a küszöbön állva és megbabonázva, szótlanul figyelte azokat a csillogó, vágyaktól felperzselt méregzöld, üreges korongokat.
A fiú háta megfeszült a barna póló alatt. Homlokára gyöngyöző cseppeket vajúdott az izgalom és a hőség násza. Beléfúrta tekintetét a lány kerek, gesztenyebarna szemeibe, s érezte a szemekben ülő hosszú várakozás kínját, s a találkozás megváltó, mámorító örömét.
A fiú azonnal felkelt a padról. Odasietett a lányhoz, majd finoman kézenfogva behúzta az öltözőbe és becsukta azon nyomban az ajtót. Megfordult és ismét a lány kerek, halványbarna szemeibe mélyesztette pillantását.
A fiú végzős volt, a lány ezt jól tudta. Csupán egyetlen év volt közöttük. Egy házibulin találkoztak egy közös barát révén, ahol nagyon hamar közel kerültek egymáshoz.
- Biztos jó ötlet ez? – kérdezte kissé félénk, erőtlen hangján a lány.
- Ne félj… egészen biztos vagyok a dolgomban – suttogta mosolyogva a fiú, majd kicsit közelebb húzta magához kedvesét.
Megrészegítette tudatát a lány bőrének finom, édeskés illata. A legutolsó alkalom óta legalább három nap telhetett el, de úgy érezte nem tudja kiállni a kínt, amit a lány nélkül kell töltenie. Vágyott a selymes, rózsaszín bőr sima, bársonyos tapintására, az apró, törékeny ujjak erős szorítására, a puha, pengevékony ajkak forró csókjára. S most, hogy itt állt előtte vágyainak megtestesült, húsba-bőrbe burkolt gyönyöre, sokkal jobban akarta, mint eddig bármikor.
Kezeivel óvatosan, gyengéden átkarolta a lányt, majd apró csókvirágok kíséretében finoman hozzálátott, hogy megfossza kedvesét a beteljesülni készülő vágyak útjában álló átkos, felesleges ruháitól.
Tompa puffanással hullottak a ruhadarabok a földre, míg végül mindketten ott nem álltak a természettől kapott törékeny köntöseikben.
A fiú szorosan a lány háta mögé állt, s izzadtságtól nedves bőrük lágy csókot váltott. Ujjai végigsiklottak a hosszú, ébenfekete fürtök között, s ujjbegyei közt finoman morzsolgatta a selymes szálakat. Gyengéden, s játékosan a lány nyakába harapott, épp annyira, hogy a fogak csak pár, halvány nyomot hagytak a bőr felületén.
Csókolgatta a puha bőrt, majd jobb kezének ujjbegyei végigsiklottak a lány hasán – a középső ujj finoman bele is akadt a köldöküregbe – s lassú lavinákként haladtak végig egyenest a lány lába közé.
Nedvességet tapintott ki, ami csak tovább tüzelte étvágyát. A mutató és középső ujját terpeszbe állítva finoman simogatni, masszírozni kezdte a szeméremajkak két oldalán lévő hajlatot, egyre közelebb és közelebb haladva, egyre szorosabbra húzva az ujjak távolságát a szeméremajkak fölött. Mikor a két ujj összeért, finoman végigsiklott a vonalon, majd óvatosan belemélyedt a lány legféltettebb szentélyébe.
Pár gyengéd csuklómozdulat… s az ujjak újra kint voltak.
- Hunyd be a szemed. Bízz bennem – suttogta elakadó hangon a fiú a lány fülébe, majd megragadta a lány jobbkezét, s a tulajdon, törékeny ujjakat arra kényszerítette, hogy gyengéden kényeztessék gazdájuk bőrét, hogy aztán a vékony, gyámoltalan ujjak behatoljanak a lábak közé.
A lány behunyta a szemét és nagyokat sóhajtott. Nehezen vette a levegőt, a mámor teljesen kipréselte tüdejéből az utolsó csepp oxigént is. A fiú - még mindig gyengéden a lány csuklója köré kulcsolva ujjait - segítette a lány kezének mozgását, fokozta vagy csökkentette a sebességet, miközben forró csókot lehelt a lány ajkaira, s bal kezével szorosan, a puha hasat átölelve tartotta egész közel magához kedvesét.
Aztán hirtelen megpördítette a lányt a tengelye körül, megragadta kedvesét a csípőjénél fogva, s a lány jobb lábának combját a kezébe vette és kicsit megemelte. Elfogyott a türelme. Nem bírt tovább várni.
Azonnal a lány szeméremajkai közé hatolt, s finoman mozgott, ügyelve rá, hogy örömet okozzon a lánynak. Kedvese a nyakába csimpaszkodott, s olyan erősen tartotta magát, hogy képtelenség lett volna őt elválasztani szeretőjétől, akármilyen eszközzel is.
Harmonikusan, ritmusra mozogtak, mintha egy szenvedélyes, érzéki táncot jártak volna, melynek lépései már az idők kezdete óta beleégtek az ember tudatába, sejtjeibe, vérébe.
Ritmusra mozogtak, s egymás tekintetébe mélyedtek. Nem puszta testi kényszer volt ez, a hús étvágyának csitítása. Érezték egymást, jobban, mint valaha, hisz találkozásukkor félbeszakadt lelkük, s azóta csak törött, fél-létben vegetáltak mind a ketten. Csak így, egymás karjaiba forrva érezték a teljességet, az öröm igazi forrását, a beteljesülés legszebb pillanatát.
A fiú felkapta a lányt, s gyengéden a padra fektette. Végigcsókolta, simogatta kedvese hosszú, karcsú lábát, a formás combot, majd közel hajolt, s kinyújtott nyelve hegyével végigsiklott a mellek között, majd a feszes hason, míg el nem érte újra a vágytól izzó szirmokat. Szerelmes csókot váltott a szeméremajkakkal, majd újra a lány lába közé hatolt férfiasságával.
Összekulcsolták ujjaikat, s egyre hevesebbé vált a mozgásuk, egyre vadabb ütemet nyert táncuk. Már nem a szívük dobbanása szolgált ritmusként keringőjükhöz. Az érzéki vágyakozás vad szeretkezésben érte el tetőpontját.
Mikor mindketten a csúcsra értek, a lány szerelmes sikolyát a torkába törte az ajkaira tapadó szenvedélyes csók.
Kimerülten, a szerelem harcában győzedelmeskedve tartották egymást szorosan. Most érezték újra igazán, hogy a lelküket összetartó, egybeforrt szálak keserves pattanással, sikítva kezdtek felengedni. A csoda csak pár percig tartott, míg végül fájdalmas sikollyal ismét a sötétbe hullt.
- Újra látni akarlak… - suttogta a fiú csendesen, s már most fájdalmasan elérhetetlennek, messzinek érezte a lányt.
Egészen a következő pillanatig…
|
Online látogatók:
Látogató: 46
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15 
Összes: 62
Jelenlévők:
