Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Ördög a jobbomon 6. fejezet

, 391 olvasás, Nezumi , 2 hozzászólás

Szerelem

- HOGY MIJE LEGYÉL? - nézett másnap Kendra és Amy nagy szemekkel Kate-re.
Reggel Kate késve érkezett a háromnegyedre megbeszélt találkozóra, és a lányok tudni akarták, mi volt ennek az oka. Rövid ideje ismerték csak Kate-et, de azt már tudták, hogy ok nélkül nem lenne pontatlan. Ezért a lány mindent elmondott. Hogy tegnap mi történt, hogy mint utóbb kiderült ő és az anyja lettek Jake Andrews új szomszédjai, és hogy mennyire megszenvedett azért, hogy Jake végre egy negyed órás masszázs után elengedje a dolgára. Azt viszont bölcsen elhallgatta, mennyire élvezte néha, hogy Jake izmos karját tapogathatta, méghozzá legálisan.
- Ő mondta… - motyogta Kate - A szolgálója.
- Azt ugye tudod, hogy ez mit jelent? - kérdezte Kendra - Többé nem tudsz megszabadulni tőle, csak ha ő akarja.
- Sokszor hallani, hogy ilyet csinál. - folytatta Amy - Addig folytatja, míg teljesen ki nem merülsz, és lehet, hogy azután is kellesz még neki csicskásnak…
- Honnan tudnám?! - kiáltott fel Kate - Még csak pár napja vagyok ebben az iskolában! Ez idő alatt lecsapott rám a suli legnagyobb bajkeverője, és úgy néz ki, hogy holnaptól még a masszőrje, meg a mindenese is lehetek!
Kate hangos koppanással fejelte le az asztallapot. Mélyeket lélegzett. Nem akart belecsöppenni ebbe a hülye helyzetbe. Miért játszik vele az élet ilyen undok játékot? Nem volt a sorsnak elég, hogy az édesanyjáért feladta a régi életét, most még egy ilyen punkot is a nyakába varr? Hol van ilyenkor a női egyenjogúság, vagy annak egy kis szikrája? Mégis hogy jön ahhoz ez a fiú, hogy csak úgy utasítgassa?
- Megvan! - pattant fel rögtön Kate - Most megyek, és megmondom neki a magamét! Mégis hogy jön ő ahhoz, hogy…
- Öhm… Kate… - köszörülte meg a torkát Kendra.
- Igen?
- Előbb tüntesd azt a nagy piros foltot a homlokodról… - mondta Amy félhangosan.
Kate hangosan fújt egyet, majd elővette kis púderos dobozát a táskájából. Gyorsan kikapta a pamacsot a tartóból, port rakott rá, majd óvatosan elkente homlokán, eltüntetve a pirosodást, amit az asztallap okozott. Mikor befejezte a művet, megmutatta arcát Amynek. A lány feltartott hüvelykujjával jelezte, hogy Kate jó munkát végzett. A lány sóhajtott még egyet, majd vállára kapta a táskáját, és elrohant, valószínűleg Jake osztálya felé. Két barátnője úgy nézett utána, mintha nem lenne esély arra, hogy egyben viszontlátják.
"Hát ez remek." - gondolta Kendra – "Képes arra, hogy felnőtt módjára bánjon az anyjával, de arra nem, hogy figyeljen magára is… Ennyire furcsa lánnyal még életemben nem találkoztam…"
- Nekem is mennem kell már - mondta Amy - Bár az igaz, hogy én nem készülök öngyilkossági kísérletre, mint Kate.
Kendra elmosolyodott.
- Akkor majd találkozunk. - válaszolta Kendra.
- Aha. Szia.
Amy összeszedte a cuccát, és két másodperc múlva Kendra már egyedül ült a gyümölcsturmixa társaságában. Elgondolkodva forgatta a pohárban lévő kék szívószálat. Mi lesz most így Kate-tel?
- Mi az, ami ennyire lefoglalhatja Kendrát… - hallott egy hangot hirtelen a lány - Talán azon gondolkodik, mivel köszönhetné a barátját?
Kendra mosolyogva nézett fel a gondolataiból. Vele szemben egy barna hajú, kék szemű, magas fiú foglalt helyet. Ő volt Kendra számára a legfontosabb ember. Ryan Kendrick, végzős, a kosárlabdacsapat kapitánya, és Kendra szerint a legjólelkűbb ember az egész galaxisban.
A lány elmosolyodott.
- Akár az is. Attól függ, mi jár a barátja fejében…
- Hogy mehetnek-e este moziba.
Kendra kedveskedve megsimogatta Ryan arcát.
- Még szép - válaszolta.

"Na, várj csak Jake, megkapod, ami jár!" - gondolta Kate, miközben elszántan lépdelt Jake osztálya felé. Őt nem fogja ugráltatni senki!
Jake osztályterme elé érve először vett egy mély levegőt, végleg legyőzvén önnön gyávaságát, ellenőrizte arcát még egyszer a tükrében, hogy minden rendben van-e, aztán sziklaszilárdnak szánt hanggal és fellépéssel megjelent az osztály bejáratában.
- Jake Andrewst keresem! – még önmaga is meglepődött saját hangjának magabiztosságán.

***

- Jake Andrewst keresem!
A fiú meghökkent Kate határozott hangja hallatán. Honnan kölcsönzött ennyi bátorságot ahhoz, hogy ilyen hangnemben beszéljen?
- Megmondtam, hogy nem lesz egyszerű… – mondta Jake-nek halkan Adam, majd odasétált a bejárathoz – Kerülj beljebb, kicsi lány. Itt megtalálod!
Jake már ösztönösen is zsebre tette a kezét, majd felült a padra. Lábait megtámasztotta két széken, aztán tudata fülön csípte kezének remegését, és csírájában elfojtotta. Ennek köszönhetően kihúzhatta őket zsebeiből, hogy össze tudja kulcsolni őket, megtámaszkodva a térdén.
Wolf, Kevin és Leo pedig köré gyűltek, egy-egy székre ülve, kényelmesen elhelyezkedve, mint a nézők, akik kíváncsian várnak egy érdekes előadást, vagy egy jó filmet. Adam is odasétált, majd megtámaszkodott annak az asztalnak a szélén, ahol Jake ült.
Kate pedig tőle szokatlan határozottsággal lépett be a terembe. Megcélozta a fiúk alkotta félkört, majd határozottan Jake elé állt. Ezzel egy időben pedig mintha Jake minden osztálytársa hirtelen nagyon fontos dolgot akart volna intézni a termen kívül… Csaknem fél perc alatt eltűnt mindenki.
- Jó, hogy jössz. – mosolyodott el szinte ismét démonian Jake – Kell valaki, aki…
- Elég! – vágott szavába Kate – Nem fogom teljesíteni egy követelésedet sem! Keress más lábtörlőt!
Jake ajka megrándult. Adamre pillantott, aki felvette a "na-én-megmondtam-hogy-nem-fog-megtörni" arckifejezését, és szintén is elhúzta a száját. Viszont Jake nem akarta ilyen könnyen elengedni Kate-et. Még senki sem lázadt fel ellene, és nem fogja hagyni, hogy most elkezdje valaki, aki ráadásul lány…
- Elárulnád, miért jutottál arra a döntésre, hogy ne akarsz többet ebbe az iskolába járni? Mert nagyon jól tudod, mi lesz, ha azt mondod nekem, hogy nem akarsz engem szolgálni…
Kate szeme felszikrázott dühében.
"Ilyenkor is milyen szép…" – gondolta Jake.
- Nem szolgáltattam olyan alapot, ami miatt ki tudnának rúgni innen. A te szavad pedig egyedül nem ér semmit. De még a barátaiddal együtt sem tudnátok elintézni, hogy kicsapjanak.
Kate szinte szánalommal ejtette ki a barátok szót.
"Egy-null az új lány javára." – gondolta Adam, aki határozottan jól szórakozott Kate és Jake viadalán. Az Ördög most emberére akadt…
Mindez Jake arcán nem látszott. Hanyagul leugrott az asztalról, majd odasétált Kate elé.
- Szerinted nem tudnék kreáltatni valakivel egy indokot? – kérdezte halkan, szinte sziszegve – Elfelejtetted, kinek vagyok egy szem fia?
"A férfiversenyző egy jobb horoggal felel…" – kommentálta magában Adam.
- Bármit is akarnál nekik bemesélni, szemtanúk is kellenek… Azokat is tudnál hozni? - kérdezett vissza Kate – Lehettek akármilyen jóban ti öten, mindenki tudná, hogy benne vagytok.
"A hölgy mélyütéssel védi megszerzett pozícióját…" – gondolta Adam, miközben egyre jobban kezdte megkedvelni ennek a lánynak a stílusát.
Jake elmosolyodott.
- Szerinted van olyan ebben az iskolában, aki ne hajolna meg a Csábítás Hercegének akarata előtt?
- Kétlem, hogy vannak olyan fiúk, akinek bejön a bájos mosolyod – vágott vissza Kate.
Adam majdnem hangosan felnevetett. Egy apró gurgulázás így is kijött. Ajaj, ezért még kapni fog Jake-től…
A fiú azonban nem hagyta magát kizökkenteni.
- És elgondolkodtál már azon, hogy vajon honnan vannak azok a lila foltok, amiket láttál, miközben a vállamat rakattam veled rendbe? – kérdezte. Látta, ahogy Kate szemei elkerekednek – Csak hogy te is tudd, elmagyarázom, mivel új vagy itt: senki sem akar szembeszállni velem. Akik ezeket a lila foltokat okozták vagy kórházban fekszenek, vagy pedig otthon regenerálódnak.
Adam tudta, hogy ez csak félig igaz. Jake gyakran verekedett, ez igaz. Csak az okát nem mondta meg Kate-nek.
- Ilyen módon – folytatta Jake – azt hiszem, nem lesz nehéz meggyőzni bárkit is, hogy azt tegye, amit én szeretnék, hogy tegyen. Ne apellálj arra, hogy nem lesznek tanúk. Mert mindig vannak. Csak jó helyen kell keresni.
Kevin felkelt ültéből, és közelebb ment Kate-hez.
- Ha Jake szolgája vagy, akkor… Azt hiszem nem nagy probléma, ha lopok tőled egy csókot… - mondta, és már csücsörítette a száját.
Ekkor hirtelen egy kéz jelent meg a semmiből, ami alaposan megtakarta Kevint. A fiú nekiesett a mögötte lévő padnak. Jake pedig már ott is volt Kate mellett, egyik keze a lány tarkóján, másikkal pedig éppen jobb belátásra bírta barátját.
Kate szaporán lélegzett, miközben Jake még mindig szorosan tartotta.
- Azt hiszem, nem nagyon értettétek a szituációt – mondta nyugodtan – Kate HOZZÁM tartozik, az ÉN akaratomat teljesíti, nem köztulajdon. Ez neki biztosítás egyelőre – a mondat folytatását Jake már Kate fülébe súgta – De jegyezd meg: ha nem teszed azt, amit kérek, odaadlak nekik. Na, mit szólsz?
Kate ide-oda járatta a tekintetét, hol Kevinre és a többi fiúra, hol Jakre-re pillantva.
- Rendben – motyogta – Azt teszem, amit csak kívánsz.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Regény
· Írta: Nezumi
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 219

Page generated in 0.1671 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz