Levetem bőrömet akár egy undok gyík
késemmel formált alak bőrömben mély csík
S egyenként szaggatom ki ágyából körmömet
soha nem növesztem újra tépett bőrömet
Vérben áztatott tenyerem markolja húsom
s mint tépett varjú hullok alá, engedem súlyom
Friss hús, akár bolti apró csemege
Szagára körül ül patkányok óriási serege
Csendben ülök fájdalom mentesen
Ülök, magányos lányként, vesztesen
Vesztve boldogságot, örömöt csak bánat marad
Lassan múlik az idő már csak a hold dagad
Szutyok vérem mossa kopott padlót
Utoljára tartom kezemben szerencse patkóm
S tenyerembe fúródott szilánkokat szorítok vele
Két fal nyomja össze testem, s eltelt már az idő fele
Hallom roppanni húsos bordám
s reccsenések hangja egymást követi, mint hullám
Vállamig a fal lassú, államnál megáll
Pedig jöhetne már az ocsmány halál
S életem vége lett a halálos benti lét
Csontok sokasága bukkan fel bőröm felszínén
A fal ismét mocorogni kezd
és az undok életemnek is …