Navigáció


RSS: összes ·




Vers: belátó

, 342 olvasás, Thomas , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Minden perc kitép belőlem valamit,
amitől egyre kevesebb leszek.
Pótolni kellene lényem darabjait,
de a részletekben elveszek.

"nem látszok ki magamból"…

Tudattal rendelkező androidként
nőttem ki a világból, s
most hervadó virágként
kúszok elő sötét magányomból.

Rosszkedvem tervként ragyog
sápadt arcom előtt, s
lop egy érzéketlen csókot.
Akkor történt, hogy megölt…

Az idő soha nem hazudik…
Halállal keresztezi a jövőt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Thomas
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 308
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 344
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2801 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz