Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Messzi földről jöttem

, 544 olvasás, bratanerzsi , 2 hozzászólás

Szerelem

Messzi földről jöttem,
Szavam nem hallod,
Nesztelen lépkedek,
Még látom arcod…

Vágy örvény hömpölyög
Lelkem udvarán,
S feltámadt ösztönök,
Álmaim szárnyán.

Feltörő áradat,
Mely mindent elmos,
Hazáig vigasztal
Fénylő csillagom.

Oly erős ez érzés,
Nem bírom tovább,
Kérésem kósza szél,
Egyszer rád talál…

Eléd terítenék
Százezer csodát,
Szívemnek szőnyegét,
Úgy várok reád!

Füleimben dallam,
Csilingel hangod,
Harmatmézes ajkad,
Reszketve ragyog.

Ne hagyd, hogy elöntsön,
Borús félelem,
Engedd csak, hadd jöjjön,
Minek jönni kell!

Jer, felém, szólj hozzám,
Ölelj át végre,
Téged kér, téged vár,
Szívem örökre!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: bratanerzsi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 183
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 217
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1962 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz