Messzi földről jöttem,
Szavam nem hallod,
Nesztelen lépkedek,
Még látom arcod…
Vágy örvény hömpölyög
Lelkem udvarán,
S feltámadt ösztönök,
Álmaim szárnyán.
Feltörő áradat,
Mely mindent elmos,
Hazáig vigasztal
Fénylő csillagom.
Oly erős ez érzés,
Nem bírom tovább,
Kérésem kósza szél,
Egyszer rád talál…
Eléd terítenék
Százezer csodát,
Szívemnek szőnyegét,
Úgy várok reád!
Füleimben dallam,
Csilingel hangod,
Harmatmézes ajkad,
Reszketve ragyog.
Ne hagyd, hogy elöntsön,
Borús félelem,
Engedd csak, hadd jöjjön,
Minek jönni kell!
Jer, felém, szólj hozzám,
Ölelj át végre,
Téged kér, téged vár,
Szívem örökre!