Szótlan ma az erdő. Hangtalan
békében szemléli az eget. S virrad
a messzi látóhatáron
az öröm-szín kikelet.
Suttognak a levelek. Szavuk táncát
a fák szívének dobpergése kíséri.
Sóhajtanak a korona méltóságú ágak,
s a látszat, mely valójában
illatozó csodát rejt, titok marad
az eltompult sóhajok előtt.
Egy parányi kút ásít
valahol a rengeteg közepén.
Bőrét márványból metszettem,
s hideg erei közt elfeledve csordul
a boldogság higanyszín vize.
Halkan üldögélek a szélén,
s nézem, vajh maradt e még
pár csepp a kút
legsötétebb mélyén?
Menetelnek a madarak az égen. Díszes
felvonulásuk sugár karok dicsérik.
S lám egy dühös szarvas
belemélyeszti agancsát a közeli sziklába.
Elered a szikla vére,
s fájdalmainak nedve, léte
színesre mossa a lágy virágok szirmát.
Csak lógatom a lábam és merengek.
Mert bár csalóka dolog a türelem
mégis békét nyújt a szívnek.
Hisz igazán szép csak az lehet,
mi váratlanul, vagy épp az idők
jeges öblein át várva hirtelen,
meghívatlanul, se szót, se hangot
nem ismerve megjelen,
s puha ajkaival lágy csókot hagy
az örökkön álmodó, megfáradt szemen.
Halkan üldögélek a kút szélén,
s nézem, vajh maradt e még
pár csepp a kút
legsötétebb mélyén?
Maradt még…
Megjegyzés: The High Kings - Will Ye Go Lassie, Go című dal hallgatása közben született.
Online látogatók:
Látogató: 59
Regisztrált: 3
Kereső robot: 18 
Összes: 80
Jelenlévők:
