Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Velem beszél

, 316 olvasás, gyemant , 8 hozzászólás

Sajgó lélek

Könnyek redőin csillan a reggel,
bánt
az üres érzettel kelő nap,
a fájdalmától
siránkozó fény,
az erdőkre boruló hideg szél.

Távolodsz, a sors
más útra terelte ködlepte szekerét,
köveket ölel
a harmattalan rét,
mégis érzem
piciny szíved minden
félelembe botló gyötrött dobbanását,
érezzem kezed,
s hallom
itthagyott szavad, mely velem beszél.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 105
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 119

Page generated in 0.185 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz