bár erőd fogytán
tested gyengesége
mégis erőt merít
a lélektelenségre.
kiürülve szemléled
magad, s kiáltásod
nem hallatszik át
a falak erdején.
betontömbbe zárt
életed kiugrani
kész az ablakon.
nyisd hát ki,
had zuhanjon.
hisz esésed
közben rájönnél
talán mit
vesztett el
a korszakok
hajnalán
süket és néma
éned, kivel
néha köszönő
viszonyba
kéne lépned,
hisz te magad
vagy a forrás,
mellyel egyre
fáradó szomjad
olthatnád.
Megjegyzés: 2010.04.10.