Elutaztunk, s Moszkvába menet
megfogtad a kezemet.
Homokdűnékre épült Moszkva
-álmomban pontosítva-,
megcsúsztam a parti fövenyen
-elgázolt a szerelem-,
beleestem tenger mederbe
-hátizsákostul persze-,
s mikor csuromvíz kimásztam
sírást elfojtva vártam.
Átöleltél, magadra vontál,
"nem eresztelek",-szóltál,
s össze-vissza csókokba zártad
félve mosolygó számat.
Majd szobát vettünk ebéd helyett
Hm, sose láttuk a Vörös teret.