Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Munka nélkül (3)

, 511 olvasás, zsoloo , 2 hozzászólás

Gondolat

Fillérért koldul már jobb kezem,
Ballal fércelt versem nyújtom,
A posztó felszakadt térdemen,
Autók közt előre, a Nagykörúton…

Hát ez jutott! Utálattal néznek
Tisztes polgárai Pestnek,
És maradnak gazdái a pénznek,
Mit találtak tán, nem is kerestek.

Keserű füstbe eltűnök előlük,
Zöld jelre ma még ők hagynak el,
Közönyük, mint felpattanó kő üt-
Siváran ismételt, sablonos panel.

Tudom, hisz voltam közülük egy,
Sajnálkozó, dühös, adni rest és gyáva,
Ki tülkölve, büszkén munkába megy,
S fölöslegesen tér meg otthonába.

Szerettem, mint ők, a vajas kalácsot,
Szobát betöltő kakaó-illatot,
Napfény-simogatást, s a nyíló ablakrácsok
Közén beszökő szellő-szalagot,

Ágyból búcsúztatni édes álmom,
Nyújtózó ásításba nyomva el,
Csókkal ébresztve kedves párom,
S cirógatni, amíg nyöszörgőn nem felel.

Íme, híd alá hajszolt a szükség,
Vizelt kartonon nyugszik bódult fejem,
Kihúzódnak a tegnap belévert tüskék,
De helyem a világban többé nem lelem.

Megjegyzés: 2010-04-08

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 306
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 327
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.3754 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz