Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Bocsánat

, 418 olvasás, kiskecelanyom , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Bocsánat. Az emberi viszonyokat, a kapcsolatok minőségét meghatározó fogalom. Az utóbbi évtizedek lélekkultúrájának hangsúlyos témája a megbocsátás, az engesztelődés. Milyen nehéz kimondani ezt a szót: bocsánat. Milyen hosszú, gyötrelmes út vezet odáig, hogy végre ki tudjuk ejteni a szánkon: bocsánatot kérek, hibáztam, bocsáss meg, ne haragudj.
S ha valakinek mégis sikerül kimondania, az hatalmas tehertől szabadul meg, súlyos kövek gördülnek le a lelkéről, és valami friss erővel, megfoghatatlan energiával töltődik fel. Megbocsátani, engesztelődni legalább annyira nehéz, mint azt kérni. Elengedni a múlt sérelmeit, újragondolni a történteket egy másfajta szemszögből, egy másik szűrőn át. Beleérezni a másik ember helyzetébe, és úgy értékelni a gondokat, komoly szellemi-lelki igénybevételt jelent. De van, aki évekig, évtizedekig cipeli, mint óriási rakományt a felhalmozódott gyűlöletet, sérelmet, indulatot.


Milyen keveset gondolunk rá, amikor testünket fájdalmak gyötrik, mikor szervezetünk nem működik rendesen, amikor már orvosi rendelőben ülünk, hogy mi miatt jutottunk ide. Mennyi keserűség, mennyi megbocsátatlan bánat és milyen sok feloldatlan harag mardos belül. Ki nem mondta még: Mérges vagyok! És valóban, aki mérges, az tényleg mérgezi magát… És a szívét gyötri: Bánat mardossa a szívemet… A magyarság népdalai a legkiválóbban tükrözik a magyar lélek formáit. Bánat, bánat de nehéz vagy, de rég, hogy a szívemen vagy…
eladnálak de nincs kinek, bánata van mindenkinek. Vagy: Bús életem bánat napom, fekete gyász alatt lakom, fekete gyász az életem, Jaj hogy el nem cserélhetem…

A lelki eredetű bajok, az egyensúlyi helyzet megbomlása, úgy mint a régi sérelmeken való örökös rágódás rombolja az ember immunrendszerét, a védekező rendszerének épségét. Szakemberek: pszichológusok és belgyógyászok egyaránt vallják, hogy a lélek és a test eseményei (jó és rossz történések) szoros összefüggésben lévő, egyformán oda- és visszaható energiák, amelyek különféle módon mutatkoznak meg. A hosszú időn át magunkban cipelt megbántottság, harag betegségeket okozhat. A huzamosan mások iránti táplált rosszindulat is az önpusztítás egyik komoly tényezője.


Persze, nem arról van szó, hogy a haragunkat, felháborodásunkat magunkba fojtsuk, s ne legyen semmilyen megnyilvánulása ellentmondásunknak, ellenérzésünknek. Ha nemtetszésünknek akkor adunk hangot, amikor az közvetlenül érint bennünket, akkor hozadékmentesen léphetünk túl az eseten. Csak a ki nem mondott, hosszú ideig gyötrő, elfojtott szavaknak lehetnek igazán negatív erőket szaporító hatásai.

Megbocsátás. Hogy másoknak meg tudjunk bocsátani, előbb magunknak kell feloldozást adni: gyarlóságainkért, rossz gondolatainkért, helytelen cselekedeteinkért, elszalasztott lehetőségekért, gyávaságainkért, a meg nem tett lépésekért, az elmulasztott esélyekért, a meg nem cselekedett jóért, az elmaradt ölelésért, a ki nem mondott szóért.

A történelem sötét korszakait feldolgozó dokumentumfilmek emberek megalázásáról, megkínzásáról, méltatlan élethelyzeteiről, éhezésről, halál közeli állapotokról szólnak. A legborzasztóbb, legembertelenebb helyzetekbe került, a legmegrázóbb eseményeket túlélt emberek mégis úgy nyilatkoznak, hogy a szívükben nincs harag, nincs bosszúvágy, nem kívánják megkínzóik halálát, egykori ellenségeikkel nem szeretnének úgy cselekedni, mint azok tették azt egykor. Döbbenetes, hogy ezernyi megélt kínszenvedés, nélkülözés, gyötrelem után szájukat mégis az engesztelés, a megbocsátás, a könyörület szavai hagyják el. A történelem nehéz időszakait túlélt emberek históriáit hallgatva mi, a mai kor szereplői csak szégyenkezhetünk szenvedéseikhez képest kis pitiáner sérelmeink miatt, mindennapos duzzogásaink, pufogásaink, szurka-piszka ellenségeskedéseink okán. Ők, az ezerhalált halt túlélők tudnak valamit, amit a Bibliában Máté (35) így fogalmaz: Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Jegyzet
· Írta: kiskecelanyom
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 4
Kereső robot: 18
Összes: 44
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Friedrich
 · Tiberius
 · VDavid


Page generated in 0.0431 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz