Kerítések, hegyek, völgyek, kémények,
Ha nem tudom földi célom, mit érek?
Öröm rejlik mindenféle jó ízben
Édesség a keserűen sós vízben.
Tarka lombok, elsárgultak, zöldben pompázók,
Csinos lányok, csinosabbak, s nehéz bombázók.
Párjuk őket vadul, lágyan csókolja,
Szerelmes szél a hajukat kócolja.
Minden ütés, érintés, heves és lágy szó
Céllal van. Mi nyugodt, s az, mi felkavaró.
Ami fontos lenne, szívünk már nem hallja.
Azt látjuk meg kevésbé, mi szemünk eltakarja…
Ősszel, mikor virágot bont minden egyes fa,
Tavasszal a lombjait az lehullajtja,
Nyárba fordulván hó esik és jégverés,
Télen pedig jól esik a folyóparti heverés…
… Ha e Világ egyszer eképpen fordulna,
Ha a Föld pályája ekkorát csorbulna,
Helyünket újból megkereshetnénk,
Mindent szépen, apránként el is rendeznénk,
De nem jutnánk mi sokra, csak egy lépéssel hátra,
Nem tudhatnánk akkor se, miért jöttünk világra.
Így minden egyes szó, s gondolat is téveszme,
A válasz pont e kérdés: Mi az Élet értelme?(!)