Egyszer azt mondja: a barátom vagy!
Másnap meg mással haverolgat.
Kibeszél a hátam mögött, kritikáz,
Szóval, neki ezt jelenti az igaz barát.
Lenéz, csak mert nem vagyok olyan, mint ő.
Mert az én lelkem nem jégből van, az én szívem nem kő.
Hiába szólok neki, meg sem hall.
Így minden jócselekedetem hiába van.
" Hiányoznak az együtt töltött napok"- hát most már nem!
Ha te elfelejtetted, engem miért érdekeljen?
És mégis, ha néha sírnék válladon,
Mert még hiszem barát vagy és segítesz a bajon.
De nem! Te nem tartod a válladat!
a szíved elzártad, nem hallod hangomat.
Csak más, úgynevezett " Igaz társakét" hallod meg.
Barát, ellenség… Akkor én most mi legyek?