Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hosszú a lánc

, 454 olvasás, Jimmyke , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

A Nap melegén heverészek.
Mi dolgom volna mióta itt vagyok?
Gondolkodom…

Ifjú, édes kis négylábú kerül hozzád,
Kis szőrgombóc-becézik mások-
Pöttöm és aranyos, megnyalja a pofikád,
S összekeni minden pillantásod.

Ez vagyok Én.

Szeretem, amint arcod boldog bársonyába
Leheletem tükörképe olvad,
Vagy amint leülök mosolygós hallgatásba,
S ajkaimra csúszik a csókizű falat.
Hónapok múltak így együtt veled
S tanulatlan magamon nem fogott a szabadság,
Megtettem első csínytevésemet,
S rámtört sokszor a hamisság.
Bepiszkítottam a padlóra, mint a gyerek,
S ellöktem kezeidből az ételt.
-Kutya vigye ezt a rosszcsont ebet!
S ő e szóra eléd térdelt.
-Nagy úrnak hiszed magad?
No majd most meglátod!
Meg se halljam a vonyításod!
Ez az új otthonod, a láncod!-

Valóban így volt.
Hideg, hosszú fémdrótot húzott mellém,
S reája s nyakamra egy láncot,
Düh és könny égett a szemén,
S dobott az ólamba némi faforgácsot.
De nem ez volt a legszörnyűbb pillanat,
Hanem amint nevem tábláját fejem fölé véste:
EMLÉK
Magadból ami megmaradt,
S vacsorát sem adott estére.-

Ismerkedem, lám taposom az utat,
Hidegek az esték, és éhes vagyok,
S mint a kutya, aki hiába ugat,
Házamban idegenként lakom.
S mert az idő meg nem áll,
Fordul tavasz az őszre,
De hangom hangosabbra kiállt,
Amint ablakodban megcsillan egy Macska szőre.
Fekete, mint a tűzben égő vas,
Hízelgő, mint a kegyes hazugság,
Kilnec életű és vad,
Ahogy cirógatja arcocskád.
Csókjaiddal eteted e hitványt?
Ágyadba fekteted, mint régi magamat?
Csahol az Eb, míg te babusgatod a cica-micát,
Nézd, felveri üvöltve a szomszédokat.-

Miként a vén lusta eb,
Ki futtatója mellett kikoptatta az utat,
Ki beletőrődött sorsába, ám gazdáját nem hagyja el,
Még ha nem is ad neki, csak lerágott reménycsontokat.
Ki esős éjjelen nem remeg fázni,
Csak azért, hogy büszkén megvédje nevét,
Nem akar már szabadságra vágyni,
S bizonyítani másnak az erejét.-

Mert
VOLT
Az az este
Amíg a kósza kandúr kóborolt,
Kiballagtál hozzám suomorúan,
S ragyogott reánk a nyári Hold.
Finom öledbe bújtattam fejemet,
S lágy ujjaiddal simogattad a buksimat,
Barna hajad szellő ringatása vigasztalta a szívemet,
S csak bámultam mély szemeimmel az arcodat.
pssszt!
Ne mondd el!
Érzem én
Beszélnek a könnyek
Hallgasd most a csöndet…

Csók
Mosoly
Koporsó
Szemed
Csokoládé
Váza
Színház
Nevetés
Szeretkezés
Sírás
Virág
Könyvek
Ajkad
Szeretet-

S mint aki a sínek közé esett.

Hangos hajnali fájdalom tölti meg a szívemet.
Macskanyávogás.
Megpróbálnám én…
Hosszú a lánc.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Jimmyke
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 338
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.4255 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz