Hogy értem el hozzád, nem tudom…
Csak csilingelt a lelkem hűvös ősz estén
És minden apró szavad mosoly volt és fény.
Szelid, finom lényed megmelegített,
Raérős magányod elevenné tett.
Hogy értél el hozzám, nem tudom …
Csak beosont mosolyom s varázslatos lett
És minden csacska mondat megerősített.
Nyugodt csendem fényed összhangba hozta,
Érző lelkem szíved megsimogatta.
Hogy értem el hozzád, nem tudom…
Csak csiklandoz a hangod, édes dallamként
És minden kacagásod győjtöm egyenként.
Böröm alá kúszik lágy suttogásod,
Fázó pihém tűri halk kuncogásod.
Hogy értél el hozzám, nem tudom …
Csak altom búgásába beilleszkedtél
És minden régi dallam megújul és él.
Körül ölel a csend s velem hallgatod
Meghitt percek ketten, szépen megtartod.
Hogy értem el hozzád, nem tudom…
Csak akkor szép a reggel ha veled kelhetek
És minden ölelésben benned lehetek.
Ajkad puha selymét rajtam felejted,
Kezed érintése kezemben ébred.
Hogy értél el hozzám, nem tudom …
Csak úgy csodás a reggel ha ontom melegem
És minden ébredésben nevet két zöld szem.
Paplan libbenésre szívod illatom,
S lassú áradással belédutazom.
Hogy értem el hozzád, nem tudom…
Csak bennem élsz már régen, őrizve hitem
És minden reményemben ott vagy, kedvesem.
Elértem hát hozzád, kétely cserbenhagy
S minden dobbanásom köszöni, hogy vagy.
Hogy értél el hozzám, nem tudom …
Csak mosolyodban látom: összetartozunk
És minden véletlennel közelebb vagyunk.
Elértel hát hozzám? Maradj itt velem!
Minden sejtem súgja: sorsom vagy nekem.
Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17 
Összes: 81
Jelenlévők:
