Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mozaik

, 1187 olvasás, Fava , 60 hozzászólás

Sajgó lélek

Tegnapok széttört darabjait
Keresem-hasztalan.
A démon kivel harcolok
homályban áll, arctalan.

Csöndem-e nyugodt rév
zajos ítélőszékké változott,
í minden álmom a vádak
rút börtönébe záratott.

megrögződött kétség
az ismeretlenség szigetén,
zátonyra futott valahol
lelkem habzó tengerén.

Marcangoló kérdések
rajzoltak rá kérdőjeleket,
kúszó, szúrós indákkal átszőtt,
megkötözött képzelet.

Iriszem nem lát,
befutotta a bánat harmata.
Szívemet acélpókháló
fogta szoros satuba.

Vakon tapogatok…
ujjaim közt mozaik darabok,
miként rakjam össze egyedül
a szétporladt tegnapot?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Fava
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 356
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.6661 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz