Amikor eloltják az utolsó lámpát is
A falura ránehezedik valami más
Valami, ami belőlünk jön, és erős
Csendjével a kutyák sem veszik fel a versenyt
Olyankor megbújik mindenki, s egy percet
Még elkap csontjában lévő velős
Félelemből, mely talán lenne áldás
Ha nem hallanák, hogy kint valami ásít
Rétegenként a Hold is lefagy az égről
S megnyeri magának magát a sötét
Elhallgat a tücsök is, mikor a közelében
Puha léptek a füvet eltapossák
Hallgatom kinn mekkora a másság
Mennyire hideg álmot tol majd elébem,
Melyben meglelem az értelem körét
És talán ismerni is fogom szegről-végről
Valami elsuhan az ablak alatt, s hideg
Szél emeli meg a függöny halovány testét
Rám kacsint. Visszakacsintok mereven
Ma sem bántasz ugye?- válasz elmarad
Csak bámul engem az árny-alak
Csak néz, úgy tűnik nem túl eleven
Ám lassan elnyeli a sötét, ahogy az estét
Azonban még hallom, valami tehertől liheg