Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jéghideg falak

2010-03-19 11:00:00, 818 olvasás, aranytk, 4 hozzászólás

Vergődtem dacban,
a világgal is harcba szálltam.
Éltem lázadó vigaszban,
hátat fordító, üres tagadásban.

S míg levegő után hadonásztam,
sikolyom nyűtt rongyokba bugyoláltam,
magam süketté, vakká álcáztam.

Mint vétkét vezeklő rab,
ki retteg, hogy az idő örök foglya marad,
szétmartak az éveket áztató véres szavak.

Múltba illant már millió tüzes pillanat.
E képekbe szakadt létnyomorban
csak kínzó légszomjam maradt.

Most fekete fátylat bont arcomról a Nap,
cirógat, mint árva gyermeket a pap.
Csönd lepte vermet őriznek
a lelkembe omló, jéghideg falak.


Megjegyzés: 2010. március 18.

Néhány szóban

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 4
Kereső robot: 14
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Divima
 · gszabo
 · Kavics


Page generated in 0.0439 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz