Keresztanya, keresztapa hol vagytok?
Emlékeztek még?
Volt egy aprócska törékeny kislány
szép volt, bájos
imádtátok.
Keresztanya, keresztapa kik vagytok?
Az évek elteltek, a törékeny kislányból fiatal nő lett.
Arcotokat befedte a köd,
nem emlékszem már.
Hogy nézhettek ki most?
Keresztanya, keresztapa, emlékeztek még?
Te, keresztanya aki oly sok puszit adtál,
és te, keresztapa aki motoros repülőjével az egek küszöbére vitt fel.
Hol van már az.
Egyáltalán tudjátok, hogy létezek még?
Bár az öletekbe nem vehettek
azért még orcámra csókot lehelhettek.
És még meg is ölelhettek
lelkemben nem lett üres kongás.
Keresztanya, keresztapa, hol vagytok? Merre jártok most.
Hogy milyen ez az érzés?
Mint mikor a gyerek szeretve várja édesanyját
és nézi a lépcsőház kapujában,
édesanyja tudja, nem jön soha többet haza már
de a gyerek csak vár, és vár
egy teljes éven át.
A gyerek aztán nem vár
lassan, de biztosan lelke hazatalál
és az ajtó még mindig nyitva
de az anya, hegyen völgyön túl jár már.
Keresztanya, keresztapa hozzátok, felétek kiáltok.
Nektek szól e pár sor.
Nem tudom léteztek e még
de a gyertya még mindig ég.
De vigyázzatok, a gyorsvonat oly sebes, hogy
a gyertya csonkig éghet.
Megjegyzés: Fel törtek a sebek. Már évezredek óta nem láttam őket.