Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Kharón

, 364 olvasás, leguan , 3 hozzászólás

Halál

Üdv néked barátom! Üdv néked, te fénylő nappalból mélységes éjbe zuhant, test nélküli árnyék, akinek bizonytalan alakjában még felismerhető egy boldogtalan emberi lény! Üdvözöllek hát rettegett ladikom előtt, te reszkető, magányos lélek! Ó, Hermés psykhopompos, dolgodat bevégezted immár, most menj és pihenj le magányos sziklák mohától sötétlő ölében! Szólj hát barátom, te szegény, magányos árnyék, szívednek mélyén lüktet-e még a fagyos félelem? Vágyódsz-e még az élet hazug pompája után, és szárnyaló gondolataidhoz láncolva, vajh’ földre húz-e még az átkozott hús gyűlölt tömege? Ne félj, a nehezét már hátad megett tudhatod, a kíméletlen perc bevégeztetett, a tüzes fájdalom zsoldja csupán az élőket gyötri, csak az ő szemükből présel igaz, vagy hamis könnyeket! Lépj hát közelebb te árva árnyék, te Napnak fényében fürdött alaki leképezés! Jer ide hozzám, hadd simítsam le magányod perzselő páncélját! Oh, igen, már látom, mint magaslik egy szomorú ház megett az ürességet ásító kenotaphion! Már látom a sebes árral sodródni mezítelen testedet! Ne félj! Lávaként forrongó vágyaidat, melyek arany-szállal kötnek egy elvesztett élet hazug roncsaihoz, most a Léthe hűs vizével csillapítom, hogy könnyeket fakasztó emlékeid pernyeként hulljanak az éj csillag-rubintos kelyhébe! Megélt perceidből, a jövendő épít majd borostyánnal tarkított templomot, s falai közt könnyed regéket sző majd köréd megannyi, emlékezés-tűztől fűtött barát és rokon! S míg tested új életre kél millió, apró lénybe záratva, rájössz, hogy ez az egyetlen hely, ahol végre szabad lehetsz, szabad, mint a genciána kék égbolton sikló, füttyös madársereg…


Kharón: az alvilág révésze. Csak azokat veszi csónakjába, akiket hozzátartozóik annak rendje s módja szerint eltemettek.
Hermés psykhopompos: a halál után ő vezeti a lelkeket az Akherón folyóhoz.
Kenotaphion: az "üres sír". Akik vízbe fúltak, vagy akiknek a holtteste más okból nem volt hozzáférhető a kegyeletes rokonok és barátok számára, azoknak legalább szimbolikus sírdombot emeltek hazájukban.
Léthe: az alvilág egyik folyója, a feledés vize. Aki iszik belőle, elfelejti a földi életét.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Próza
· Írta: leguan
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 227
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.1293 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz