Szeretem amikor csendbe bújnak
az utak,
s már nem jár rajtuk más,
csak egy versbe zárt szavak kincseit őrző
gondolat…
szeretem mikor halkan beszélgetnek
a fák,
s a langyos szellők ujjaival
kacérkodó levelek ezüstös fonákja
eltáncolja a leselkedő holdnak,
milyen a boldogság…
szeretem amikor puhán ölel magához
a félhomály,
s hogy ne bántson,
áttetsző testével igyekszik eltakarni
minden árnyat,
minden képet, minden álmot,
ami fáj…
Megjegyzés: 2010-03-13