Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Távol

, 359 olvasás, -senki- , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Üres az égbolt.
Távoliak a fénylő csillagok.
Némák a csukott ablakok.
Átlátszatlan az üveg, homályosak az arcok.
Minden percben lecsurog egy lassú könnycsepp rajtuk.
Minden éjszaka jéggé fagynak
és minden reggel elpárolognak.

Minden ölelés a hideg légbe száll.
A csendé lesz minden dobbanás.
És semmivé lesz minden kívánság.

Némák a csukott ablakok.
Távoliak a fénylő csillagok.
Közel hozzám csak magam vagyok.
Üres az égbolt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: -senki-
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 62
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 80
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1185 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz