Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A félarcú kötéltáncos

, 502 olvasás, Mona , 20 hozzászólás

Sajgó lélek

Hangtalan lélegzet vákuum örvényt szív
A szív dübörög
Lüktetését elszívja a rajzolt arc
'mely mély és magas szögfelezőjén megfagy.

Porcelán máz e fény nélküli testen
Érzés nélkül súlyoz egyent az univerzum felett
'Hülye vagy?'
'Miért, Te vinnéd helyettem?'

Tízezer sivatagi tornádó feszíti keresztem
mögöttem a homokszínű hamu
Előttem? - utópia-ízű végtelen vége
'Gyere le, nem vagy erre Te képes…'

Mielőtt meghalok
majd megcsókollak - többször mint ahány a csillag
Most ne a fűzfákat szerkeszd - kedvedre hajlítgasd
Emelj hát mérleget - majd alattam égesd fel.

Engem?
Keress fent, még mindig szenvedek
- még mindig cipekedek
s folyton nyomja vállam az élet fája

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Mona
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 211
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 234
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2344 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz