Hangtalan lélegzet vákuum örvényt szív
A szív dübörög
Lüktetését elszívja a rajzolt arc
'mely mély és magas szögfelezőjén megfagy.
Porcelán máz e fény nélküli testen
Érzés nélkül súlyoz egyent az univerzum felett
'Hülye vagy?'
'Miért, Te vinnéd helyettem?'
Tízezer sivatagi tornádó feszíti keresztem
mögöttem a homokszínű hamu
Előttem? - utópia-ízű végtelen vége
'Gyere le, nem vagy erre Te képes…'
Mielőtt meghalok
majd megcsókollak - többször mint ahány a csillag
Most ne a fűzfákat szerkeszd - kedvedre hajlítgasd
Emelj hát mérleget - majd alattam égesd fel.
Engem?
Keress fent, még mindig szenvedek
- még mindig cipekedek
s folyton nyomja vállam az élet fája