Navigáció


RSS: összes ·




Vers: öblös

2010-03-14 13:00:00, 591 olvasás, Tarpay, 10 hozzászólás

tenger-szép szememre vont
régmúlttal kontaktolt
emlékezeten át
látom vissza Tusnád
felhős csokrába zárt
szerelmem gyilkos tavát

fodrot borzolt az esti szél
rothadt fák törzse körül
életvizemben tündökölt
véltem, minden velem örül
minden nekem marad meg örökömül

lecsendesült értelmet nyert a hang
az egy-szerepre szánt lélekharang
felhőtlen éj, s felsejlő hold nyitott
hártyás szememre letisztult holnapot

nem kell tovább Csukás-tavat keresnem
ahhoz, hogy aranyhalam megleljem
felém jön akkor is, ha szótlanul hívom.

feltüzelt ér, rohanó csermely hozza el nekem
patak-sodrásban gördül csillanó gyöngy-köveken

ha összeérünk; beteljesült tengerré tágul végre a nyugalom

Néhány szóban

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Tarpay
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 339
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.5299 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz