tenger-szép szememre vont
régmúlttal kontaktolt
emlékezeten át
látom vissza Tusnád
felhős csokrába zárt
szerelmem gyilkos tavát
fodrot borzolt az esti szél
rothadt fák törzse körül
életvizemben tündökölt
véltem, minden velem örül
minden nekem marad meg örökömül
lecsendesült értelmet nyert a hang
az egy-szerepre szánt lélekharang
felhőtlen éj, s felsejlő hold nyitott
hártyás szememre letisztult holnapot
nem kell tovább Csukás-tavat keresnem
ahhoz, hogy aranyhalam megleljem
felém jön akkor is, ha szótlanul hívom.
feltüzelt ér, rohanó csermely hozza el nekem
patak-sodrásban gördül csillanó gyöngy-köveken
ha összeérünk; beteljesült tengerré tágul végre a nyugalom