Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Én zivataros…

, 265 olvasás, alomvilag , 0 hozzászólás

Gondolat

Én zivataros nyár voltam,
ki viharokkal bujdostam,
záporral lelkedet mostam,
s reád villámokat szórtam.

Nem ismertük egymás nyelvét,
lestük egymás tekintetét,
hirtelen jöttünk, és eltűntünk,
lelkünkben nyomot feledtünk.

S vártunk, vártunk új viharokat,
hogy számláljuk szép napjainkat,
melyek sodrásában egy útra
terelődtünk újra meg újra.

S egy nap én ősz leszek
s talán téged elfeledlek,
küldök érted üzenetet,
faágról hulló leveleket.

Emléked elszáll tőlem örökre,
messze innen földedre,
kivirágzom ablakod alatt,
szép zivataros ég alatt.

(2006)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: alomvilag
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 53
Regisztrált: 5
Kereső robot: 17
Összes: 75
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Öreg
 · PiaNista
 · quentin
 · Sutyi


Page generated in 0.2114 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz