Kövekkel szegélyezett vad tűz
Néhai szemek csodálták
Keletről jött lángcsóvákat
Friss gallyakkal dobálták
Táplálták, őrizték a csillagok alatt
De jött nagy viharfelhő
Pedig volt paripa, volt föld
Nemes, szilaj s termő
Megeredt az özönvíz
Villámolva hullott cseppje
Könnyel dúsítva mind
Az identitást feledtette
A levegő is fagyosabb lett
A lángok elcsendesültek
Mérgesen izzó parázs fölött
Idegen szalonnák sültek
Más alakot öltött mára
A volt tábortűz karimája
Szerény, keskeny hamutál
S én ülök a déli kapunál
Fáradt szemünk csak jobban kimarja
A politika vastag szivarja
Egy fontos dolgot néha kihagyunk:
Azok bizony nem mi vagyunk
Farkasokból így lettek kutyák
Gazda nevét ne kérdezd, nem tudják
Pórázon énekelve a Holdnak
Várjuk, hátha jobb lesz a holnap
Légy nyugodt, tekints előre
Bár a hamudomb még nincs ledőlve
Talán tényleg ennyi maradt
De érzem -
Valami még pislákol a hamu alatt