Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pislákol a hamu alatt

, 294 olvasás, Mugen , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Kövekkel szegélyezett vad tűz
Néhai szemek csodálták
Keletről jött lángcsóvákat
Friss gallyakkal dobálták

Táplálták, őrizték a csillagok alatt
De jött nagy viharfelhő
Pedig volt paripa, volt föld
Nemes, szilaj s termő

Megeredt az özönvíz
Villámolva hullott cseppje
Könnyel dúsítva mind
Az identitást feledtette

A levegő is fagyosabb lett
A lángok elcsendesültek
Mérgesen izzó parázs fölött
Idegen szalonnák sültek

Más alakot öltött mára
A volt tábortűz karimája
Szerény, keskeny hamutál
S én ülök a déli kapunál

Fáradt szemünk csak jobban kimarja
A politika vastag szivarja
Egy fontos dolgot néha kihagyunk:
Azok bizony nem mi vagyunk

Farkasokból így lettek kutyák
Gazda nevét ne kérdezd, nem tudják
Pórázon énekelve a Holdnak
Várjuk, hátha jobb lesz a holnap

Légy nyugodt, tekints előre
Bár a hamudomb még nincs ledőlve
Talán tényleg ennyi maradt
De érzem -
Valami még pislákol a hamu alatt

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Mugen
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 367
Regisztrált: 1
Kereső robot: 39
Összes: 407
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.217 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz